Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - PEKÁR GYULA: Mademoiselle Vénus
- Húsvéti ünnep előtt volt. Nekem sok volt a dolgom; kalácsot kevertem a szent ünnepre. Benn voltam a szobában. Észre sem vettem, oly lassan jött be Gedő. Már a konyhaajtót bezárta háta mögött. És most ne kérdezz, kadét... Gedő elvette mindenemet, amim volt... ez volt életem legszomorúbb napjai... [...]- Ne sírj, Márta, nem vesztettél el mindent. Ha a lelked tiszta, jó és erkölcsös maradt, akkor még van a jövőben világod. A testi szűztelenség — az csak társadalmi kihágás; a lelki szüzesség: ez minden. [...]- [...] Azt akarja tudni, ide hogy kerültem? Mikor visszajöttem Pestre, újra egyedül állva a világban, hogy hogy nem, már magam sem tudom, egy nővel ismerkedtem meg. Ez a nő egy ideig virágot áruitatott velem, s ezért hívtak Virágos Mariskának. Ez a nő is zsarnok volt, ezt is ott hagytam. A rossz útra ő vezetett, s én ezen továbbhaladtam. Önálló akartam lenni, független, bármi áron. Istenem, önálló csak egy hónapig! Egy hétig vagy egy napig. Jóllakva, nem éhezve s nem más kutyája lenni egyszer! Egy ideig élni, parancsolok és zsarnokok nélkül. [•••] Mártha ledőlt a rozzant kerevetre, hol azelőtt a kadét ült és aludt. A megváltóról álmodott. Rózsás kertről s tövis nélküli rózsákról, melyeknek tövisét egy egész életen át tördelte... Aludj, kis Mártha, aludj, veled van őrző angyalod! [...] (Budapest, 1899. 10-52.) Mademoiselle Vénus PÉKÁR GYULA Odakint nehezen kezd szunnyadozni az éjfélutáni lázas, bűnös Párizs - köröskörül aludni készül már a legendás bohém Montmarte s nedves, fekete, szűk utcáit csak olykor veri fel nyugtalan álmukból valami mámoros cocotte-sikoly vagy valami duhaj műtermi nóta. A közeli boulevardon a mulatóhelyek éles villanófényében még tombol a beteges jókedv, de kéjes 563
