Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Afokális rendszer - SZÁSZ ZOLTÁN: Egy ölelésért
nehány rövid óra alatt még az eleven Cleo se elégítheti ki szépsége rajongó csodálóját. A középkorban voltak ugyan lovagok, akik sohsem, vagy csak képmásban látott nőkért vívtak a lovagi tornán s mikor végül egyszer megpillantották szívük hölgyét, állítólag boldogan haltak meg. Az ostoba, vallási rajongássá túlzott nőkultusz eme hóbortos képviselői közé azonban aligha sorozható ez a lengyel gróf. Modern ember ő, aki nőjétől nemcsak szűzies pillantást, de élvezetadó ölelést is kér s ezért nem a halálával, hanem százezer rubellel fizet. Ha tehát az a tény, hogy a gróf választása éppen Cleo de Mérodera, a párisi viveur-világ által egykor szépségistennővé avatott, dísznőre esett: bizonysága is egy modern nőkultusz létezésének, egy huszadik századbeli minne-sängereinak, mely azonban tulajdonképpen egy újság-irodalombeli courtisane-kultusz, nehány párisi szépség-iparosnő. Liane de Pougie, Otèro, Cleo s mások világraszóló felmagasztalásából áll, igazi érdekessége ennek az esetnek más. Az ugyanis, hogy a modern férfilélek egy érdekes jellemvonását világítja meg. Ezt a férfilelket folytonosan ostromolja, állandóan izgalomban tartja a felpiperézett, nemi izgalmat árasztó női szépség. A modern női test, amely imígy folyton karmai közé igyekszik kaparítani a férfilelket, ebből a szempontból véve már nem is egyéb, mint egy iparcikk, egy erotikái mechanizmus, melynek minden alkatrésze, minden mozdulata a gyönyör- ígérésre és gyönyöradásra van berendezve. Ilyen mozgó izgalom-tűzhelyek közt járva, a férfi egy állandó szerelmi feszültségben él s lelki életében a nemi vágy egy óriási, mesés izgalmakat ígérő érzéssé dagad. Nézve ezeket a természettől és művészettől oly mámorítóvá fejlesztett dísznőket, az a hit támad benne, hogy karjai között a mennyország tárul fel. S az az egyéni tapasztalat, hogy az egyik-másik ilyen paradicsom egyáltalában nem olyan földöntúli gyönyört nyújtó, mint amilyennek az utána való vágy vélte, nem javít a helyzeten; legfeljebb egyre díszesebb és drágább nők epedőjévé teszi a férfit. A kokott-ranglétra legtetején álló Cleo de Mérodeok pedig épp ezért a hozzájuk nem férhető férfivilág számára egy csodásán, elképzelhetetlenül gyönyörteljes hetedik mennyországot jelentenek, melybe csak egyszer, egy ölelés tartalmáig is bejutni, milliókat érő élvezet. [...] Ebben a hajszában a szebb és újra szebb után s abban a hitben, hogy az a férfi, aki egy szép nőt csókol meg, okvetlen többet élvezett, mint aki egy kevésbé szép ölelését élvezte, nagy tévedés rejlik. Az élvező lelki fejlettségének, szépségérzékének elhanyagolása ez a tévedés. A szerelmi gyönyörnek, mint minden életműködésnek intenzivitása két tényezőtől függ: az élvezetforrás és az élvező személy értékétől. Lehet a nő, ki a gyönyört nyújtja, a testi csodaszépség, bájosság és nemesség tüneményszerű remeke, de ha kis fejlettségű, alsórendű művészi érzékű elmébe omlanak mind 444
