Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Afokális rendszer - PRÉVOST, MARCEL: Félszűzek
e tőle származó szépségsugarak, az élvezet híg, sekély, gyönge lesz. Viszont ha egy szegényes, szerény szépség gyönge fényessége hatol az értékes, nagy élvezőképességű lélekbe, a mámorok mámorát gyújthatja lángra. Nagy költők nem egyszer szerettek jelentéktelen, nemi izgatásra alig alkalmas külsejű nőket, s mégis ölelkezésükből földöntúli lázak emlékeit vitték át verseikbe. A magyarázata mindennek az a psychológiai törvény, mely szerint minden agyműködésnél az inger úgy viszonylik az érzéshez, mint a gyújtó szikra a puskaporos hordó robbanásához. [...] Nem; ha a férfi lelke nem született nagystílűnek, élvezettermő erejűnek, akkor hiába hozatja a párisi szépségpiac összes nőremekeit magához. [...] Épp ezért az én becslésem szerint ez az ölelkezés melyért százezer rubelt fizetett, valójában nem ért öt koronát. (Jövendő, 1903. november 1. 38. sz. 23-25.) Félszűzek3 MARCEL PRÉVOST Igen, a prostitúció. Az volt különböző álruhákban, mely az élet fordulópontjain a félszűzekre leskelődött. A házasság előtt vagy után, süllyedése az elhagyottnak, bosszúja a rosszul házasodottnak ... de majdnem kikerülhetetlen. [...] 3 Francia író és drámaíró (1862-1941). A „félszűz” jelentése hozzávetőlegesen ’szűzkurva’ értelemben értendő, azaz fizikailag érintetlen, de egyébként morálisan mélységesen romlott nőt jelent. A kifejezést („Demi-Vierge”) Marcel Prévost alkalmazta először egy drámájában. A kötet a századforduló egyik kultuszkönyvének számított, mely az arisztokrata világban játszódó történet, s melyben az akkor törvényileg büntetett férfi homoszexualitás problematikája is előkerül. A könyvet hisztérikus izgalommal olvastak akkoriban, mint ahogy Ambrus Zoltán Fűző és erkölcs I. Marcel Prévost úrnak, a francia akadémia tagjának című cikkének felütése is mutatja; „Kedves Mester, körülbelül hetven-nyolcvanezren vagyunk, tisztes vagy kevésbé tisztes irodalmi iparűzők, akik már vagy tizenöt év óta igyekszünk ellesni Öntől annak a titkát, receptjét, miképpen lehetne kifogalmazni, hogy az ügyész is békében hagyjon bennünket és amellett a mi könyveinket is olyan lázasan vásárolják, vagy hogy párisiasan mondjam: a mi könyveinkre is csak úgy bukjanak az asszonyok, mint az önére." Nyugat, 1910. 24. sz. 445
