Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - KISS JÓZSEF: A Gellértalja. A bacchanal

A Rácfürdő háta mögött kezdődik a számkivetettek telepe. Keskeny, piszkos sikátorok közt visz az út a lejtőjén lefelé. A hegybe rovátkolt durva lépcsőfokokkal párhuzamban emelkednek a házak mindkét felől, balról, hellyel-közzel kőkerítés által megszakasztva, melynek keskeny, alacsony ajtócskáján egy-két-négyszög lábnyi udvarra pillanthatunk.

Fölérve a hegyoldalra, ismét lejtősen kettős házsor közt visz az út le a Dunának. Csupa apró házacskák ezek, újabb és régibb keletűek, odaragasztva a vén Gcllért bordáihoz. Egynémelyik oly roskatag, oly gyönge, hogy e támasz nélkül talán már összeomlott volna. Többnyire földszintes házikók, de akad emeletes is. Ezek az emeletesek valóságos csodái a modern és antique építészetnek. Hogy a sz. Pétcr-templom óriási kupolája be nem szakad, az nem csoda; de hogy ezek az emeletek fenntartják magukat, és egy éjjel össze nem lapítják a bennlakókat, az alig felfogható. Szilárd lépcsőkhöz szokott lábak istenkísértésnek fognák tartani e korhadt fagrádicson a felmenést. Köröskörül lécből összetákolt folyosó közvetíti az érintkezést az emeleten, öt-hat helyen cölöpökkel alátámasztva, melyek már rég elkorhadtak. A sötét, piszkos, kábító bűzű udvarra számos alacsony ajtócska nyílik. Itt emberek laknak.

Ha egy-egy ajtó történetesen nyitva áll, az enyhítő félhomályban láthatsz képeket, aminőket a költő fantáziája sohse fest. Élő borzalmakat látsz, melyek hetekig zavarni fogják éji álmodat. Beteg, kiaszott alakok beesett szemüregekből vetnek reád egy közönyös pillantást; ha éhesek volnának, tán máskép néznének, de ők nem éhesek, ők csak betegek! Ott feküsznek ketten, hárman egy vackon, míg a szűk helyen még három, négy alak ül, vagy áll, vagy sürgölődik. Ezek elrejtik arcukat előtted, te pedig ne kívánd látni. Jobb így. [...]

Más udvaron ismét más, tán még undorítóbb képek tárulnak eléd. Félelem fog el, nincs elég szemed a körültekintésre, minden pillanatban hátrafordulsz, nem lehet tudnod, melyik sarokban ólálkodik rád a veszedelem. Ide nem jó magánosán benézni. Ellenséges földön állasz. Az ínség, a nyomor az éhség, a meztelenség, a bűn, a szeméremből kivetkezett gyalázat halálos ellenségeid neked, ki nem éhezel, nem bujkálsz és nem fetren- gesz az utca sarkában. Óvakodj! [...]

Ha végig méssz ez utcán, minden lépten-nyomon megszólít egy, kettő, három, egész csoport. Kínálják magukat, clfonnyadt bájaikat. Minden ház korcsma vagy kávémérés, vagy magánintézet, tulajdonképpen minden házban csak ugyanegyet, csak ugyanazt árulják. Ajtó, ablak tárva-nyitva. Benézhetsz... arra való. Itt-ott az idomtalan, ócska asztal mellett egy-egy leány ül, teljes pongyolában, egy tükördarabba néz és kendőzi magát, zavar555