Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - SALGÓ F. LÁSZLÓ: A budapesti éjszakák társadalma. A lélek-kufár
Ebből fizet lakásért 15 koronát s marad még ruhára, egyébre 15 korona. Hát ez biz édeskevés. Sőt inkább kevés, mint édes. A jó néni csóválta a fejét, sajnálkozott a leánykán, aki kora reggeltől késő estéiig dolgozik s persze még arra sem igen telik, hogy tisztességes ruhát, cipőt vehessen magának. [...] És jött a lélek-kufár. Lesz téli kabátja, jó meleg. Nem kell érte semmit sem tenni, sem adni, sem pénzt, sem önmagát. O megkönyörül rajta. Vesz neki télikabátot. Jó meleget, szépet, majd lefizeti neki, ha tudja. Valahogy csak apránkint. Nem, nem! Maris húzódozott. Majd lesz neki amúgy is. Meg aztán ő ezt nem tudná megfizetni. De egy nap azután csak ott volt a télikabát. Mértéket sem vettek hozzá, mégis testhez álló, szép prémes kabátka volt. Olyan meleg, finom, amilyenre csak álmában mert gondolni. S most az övé. Akármilyen hihetetlen. Ez a jó, áldott lelkű öreg néni, azt mondja. Osszecsókolgatta a kezét s este már abban ment haza. Otthon hazudott valamit, hogy a cukrásznétól kapta, majd apránként levonja az árát a fizetéséből. És boldog volt. Az öreg néni meg csak oda járt szorgalmasan. De a kabátról nem is beszélt, vagy négy hétig. Akkor csak előállott, hogy bizony kellene a kabát ára. Neki is hirtelen szüksége lett a pénzre. De a leány nem tud fizetni.- Hát csak nem gondolja, hogy csak úgy vettem magának ajándékba?! Hát mije vagyok én magának? Nekem kell az ára és maga ezzel tartozik nekem.- De Istenem, hát miből fizessem -, szólt megriadtan Maris - hisz tudja az asszonyság, hogy nincs pénzem.- Semmi közöm hozzá, miért fogadta el! Ha nem fizet, bepörlöm, becsu- katom. Fizesse meg a kabátot, mert bajba kerül. [... ] A szegény leány küzdött magával.- Ha nem - folytatta a lélekkufár -, ha nem, akkor lecsukatom. De ha gondolja, hogy máshonnan is megszerezheti a pénzt, én azt se bánom... De azt hiszem, csak hálával lehet irántam, hogy így segítem. Gondolja meg, hogy csak egy óra az egész. És csak egyszer... [...] ... S egy' perditával több lett Budapest éjjeli társadalmával... (Kiséldap, 1908.16. sz.) 552
