Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - NÉRISZ TOM: Vallomás
Elkezdi este, végzi reggel, Érzéketlen ölel, szeret, Csókot megoszt oly emberekkel, Akiknek pénzért a rabja lett. Testét eladja, méla lelke Panaszkodik, sir; hasztalan, Ki önmagát bilincsbe verte, Annak örökre vége van. Végül kopott koporsó rejti, Temetik a festett leányt S a léha férfi elfelejti A pillét, kit halálra szánt. (Kisélclap, 1902. 15. sz.) Vallomás NÉRISZ TOM Hallgass meg engem, jó uram, gyónok, feltárom neked a legbűnösebb asz- szony lelkét. Lásd meg az ördögöt, aki megszállta porladó testemet, űzd ki belőlem s nyisd meg nékem az eget, a tisztaság, a fény magas csarnokát! Rendeltetésem volt — szeretni. S megismertem ebben az életet. A kéj paroxizmusában pedig megfeledkeztem rólad, megtagadtalak, nem ösmertelek s áldoztam a sátán oltárán, végtelen örömmel, kimondhatatlan boldogsággal! Gyermek voltam, mikor szülőanyámat elvesztettem. Apám kolostorba vitt s tizenhat éves koromig ott neveltetett. Ott ismertem meg őt. Pater 544
