Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Panorámaképek - MOLNÁR LAJOS: Az erkölcsök, a közegészség és a prostitutió

teszi ezt a helynélküli cseléd sem, mert állapotát ideiglenesnek tekinti, s a prostitúció űzését csak kisegítőeszköznek tartja addig, míg újra szolgálatba lép. Ez utóbbiak különben sem önszántukból esnek egyszer-egyszer a prostitúció bűnébe, hanem minden egyes alkalommal a jelentkező csábítás hatása alatt.

Azért a csekély számú nőért tehát, kik egyrészt a könnyelműség és a dologtól való irtózás, másrészt pedig a hatóságtól való félelem következtében a közönség félrevezetésével beállnak a prostituáltak létszámába, nem érdemes, sőt egyenesen káros veszélyeztetni a különben tisztességben élni kívánó többi nők jó erkölcsét és pedig annál kevésbé, mert ezek idővel úgyis önként nyilvános prostituáltakká válnának, ha pedig nem, legalább nyitva maradna számukra a visszavonulás aranyhídja, mely a bárcaváltással mögöttük örökre elzáratott.

Azt a kevés eredményt, amit a futó, a titkos bárcával érünk el, az erkölcsök terén okozott rombolás nagy mértékben felülmúlja. A közegészségnek vele vajmi keveset használunk, de annál többet ártunk a tisztességnek.

Ha megszüntetjük a magánlakásban lévő prostituált nők rendszerét, egyúttal megszüntettük a botrányokat is, melyekről a napilapoknak a „közönség köréből” című rovata oly gyakran megemlékezni kénytelen.

Ma tisztességes nőnek a késő esti órákban csakugyan vakmerőség az utcán egyedül, férfi kísérő nélkül végigmennie. Nálunk a nők még megmaradtak annyira nőknek, hogy a tolakodó, velük szemtelenkedő „aszfaltbetyárokat” nem szokták napernyőjük nyelével elűzni maguktól. Nőiességükből kivetkőződni nem akarnak, s inkább piruló arccal haladnak tovább, semhogy a tolakodó suhancokat jól megérdemelt elbánásban részesítenék. Irtóznak a botránytól, ami végtére csakugyan nem kellemes dolog, s félnek tőle, hogy személyes fellépésük esetén a jó nevelésükről, műveltségükről táplált vélemény szenvedne csorbát.

Csak a napokban jelent meg egyik fővárosi napilapban a következő felszólalás, melynek igazságát számos hölgy bizonyíthatná.

Egy fiatal, előkelő hölgy írja nekünk a következő sorokat: „A mi uraink, köztük sokan egyenruhában is, sajnos, nem tesznek többé különbséget a tisztességes és - a többi hölgyek között. Nem azokról az urakról szólok, akik esténkint egy-egy nagyobb kávéház előtt álldogálnak és az előttük elhaladó hölgyeknek a fülébe súgnak valamit. Leírom ehelyütt egyik gyanútlan sétámat.

Egy barátnőmmel mentem. Két úr jött utánunk. Bókokat, pikáns megjegyzéseket súgtak fülünkbe, mígnem megfordultam és arcukba vágtam:- „Az urak aligha gentlemanok.”

84