Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Panorámaképek - MOLNÁR LAJOS: Az erkölcsök, a közegészség és a prostitutió
Midőn a férfi bírói szerepet játszik, természetesen figyelmen kívül hagyja, hogy az ő magaviseleté szintén kihívja a kritikát. Az előbb említett három indító ok: a nyomor, a könnyelműség, a hajlam önmagában véve még nem idézné elő a nőben oly erős lelki változást, hogy árucikké legyen. De ha a férfi rosszindulatú csábításaihoz a három közül bármelyik is csatlakozik, meggyengül a nő lelki ereje, fogy az ellentálló képessége s egyszerre csak az erkölcstelenség posványában találja magát! A FÉRFI TFHÁT BÁTRAN VÁDOLHATÓ AZZAL, HOGY A PROSTITÚCIÓNAK KLŐMOZ- DÍTÓJA. [...] A nyilvános prostituált nőnek három válfaja van, t. i. a) bordélyházi, csoportosan lakó b) magánlakásban egyedül lakó c) a közönség előtt titkos, de a hatóságnál nyilvántartott nő. Bordélyházban ötnél kevesebb, tizenötnél több nő nem tartózkodhatik. Ezek e célra berendezett házban laknak, hol kivülök más lakónak nincs helye. Nagyon hasonlítanak a börtön lakóihoz, egész napon át a falakon belül tartatnak s sétálni csak kivételes esetekben elvétve bocsáttatnak, mert a tulajdonosnő attól tart, hogy megszöknek. Nappal különben alszanak, mert nekik az éjjel nappaluk. Nappal legfeljebb az „inspectiós” van fenn. A bordélyház csendes, majdnem zárdái csendességű. A kapu félig betéve s ablakai állandóan lefüggönyözve vannak. Kívülről a nagy csend s a forgalom hiánya árulja el, hogy milyen ház mellett haladunk. Annál vígabb és zajosabb azonban este, éjjel az élet odabenn, amikor t. i. megnyílt a szalon s megjelentek a szalon hölgyei is. Éjjel 12 óráig meg van engedve a zongorajáték is s ez ideig zongora kíséri a hölgyek rekedt hangú dalát, melybe közbe-közbevegyül egy-egy férfirikkantás. A hölgyek rövid térdig érő szoknyában, kivágott magas sarkú cipőben és még kivágottabb ruhaderékban kettesével, hármasával dalolva sétálnak fêlés alá a teremben. Öltözetük rikító, különösen a piros szín divatos. Neveik válogatottak, jó hangzásúak; Olga, Aranka, Irén stb. névre hallgatnak a leányok, kik azelőtt Zsófi, Borcsa, Zsuzsi néven voltak ismerősök. A nyilvánosházban lakó leányok élete egyhangú, unalmas, életuntságra gerjesztő. És ez érthető is. Napról-napra süllyed, züllik, jó hírt füle nem hall soha. Ha hazulról kap hírt, eleintén marja a szívét a szégyen, de később megkérgesedik a lélek benne, s ha barátnője vagy a szalon gazdaasszony azt újságolja neki, hogy egy öreg falusi asszony keresi, alighanem az anyja, hátat fordít s rekedt hangon kiáltja: „nincs már nekem■anyám" Ebben a percben a leány, amit mondott, érzi is. E pillanatban a szíve a száján volt. S ha az öreg asszony zavarodottan ámulva néz körül s keresi 70
