Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Panorámaképek - MOLNÁR LAJOS: Az erkölcsök, a közegészség és a prostitutió
szemeivel ;i leányát, ez durván kiált reá, hogy miért háborgatja, miért nem marad otthon? Fájó szívvel fordul ki a falusi asszony s nagyon érzi, hogy neki még van gyermeke. A leány pedig mulat tovább, erőlteti a jókedvét s a legközelebb levő férfi ölelő karjaiba veti magát. A magánlakásban lakó nőnek csak egyedül szabad laknia. Egy házban azonban lakhatik kettő-három is. Rendszerint a kapu alatt bírnak szobát. A fennálló szabályrendelet értelmében csak mellékutcákon vehetnek szállást, de a mellékutcákból azokat keresik ki, melyek vagy közvetlen kapcsolatban vannak a körutakkal, vagy legalábbis eléggé közel esnek ahhoz. Nyáron délutánonként a küszöbre szoktak letelepedni, meglehetősen szellős ruhában s szemük mindig az utcára tapad, hogy az arra haladó férfiakat egy-egy pillantással látogatásra bírják. Alkonyodáskor már a kapu előtt az utcán találhatók, s ott töltik kevés megszakítással az éjjelt is. Ilyenkor vendégeket fogdosnak. Ezek a leányok folytonosan panaszra adnak alkalmat, úgy a járókelők, mint a közelben lakók, a szomszédok részéről. A felhangzó panaszok jogosultak is, mert az utcán cserkésző leány hívogatja a férfiakat, csípős, illetlen és sértő megjegyzéseket tesz az arra járó nőkre, egymás között pedig - mások hallatára - trágár társalgást folytatnak. Az erre hivatott hatóság ellenőrzi, üldözi, bünteti őket, de mindhiába, eljárása meddő marad, nem éri el a szükséges, célul kitűzött eredményt, mert ha megbüntetik ma, holnap azért nem szűnik mégolyán magaviseletét tanúsítani, melyért előbb már felelősségre vonatott. A hatóságot pedig vádolják lanyhasággal, szemet hunyással stb. Pedig nincsen igazsága a vádaskodásnak, midőn a hatóságot csak úgy hir- telenében meggyanúsítja. De nincsen igazsága egészen a leánnyal szemben sem, mert csak azt kíséri figyelemmel, csak azon botránkozik meg, hogy az mily tűrhetetlen viselkedést tanúsít, de nem jut eszébe gondolkozni afelett, hogy miért teszi az azt, mi lehet a rugója, hogy a leány folytonosan panaszra szolgáltat okot. Az egyedül lakó leány szobájáért naponként 3-10 frtnyi lakbért fizet. Nemrégiben rendeletileg szabályoztatott a lakásért fizetendő bér ösz- szege s az eddig szedettnél jóval kisebb napi házbér állapíttatott meg. Mindamellett az a meggyőződésem, hogy ez a jóindulatú rendelkezés nem érte el célját, mert a lakásadók különböző más címeken sarcolják meg a leányokat, kik emiatt a hatóságnál orvoslást keresni nem mernek, mert a szállásadó nők nyomban kiteszik s azon kívül, hogy úgy fejezzem ki magamat: „bojkottírozzák” őket. A megállapított lakbér naponként reggel vagy este fizetendő. Ha egy nap nem fizet, másnap már durva szemrehányással 71
