Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

- Mit gondolsz?! Hisz rám se ismerne. Szegény fráter még sohasem látott ilyen kevés ruhában!”53

A lefényképezett világot a kép nézői — még ha az erősen megszépített vagy torzított tükörben jelent is meg a felvételen - sokáig a tényleges, az igazi valóságnak fogták fel és fogadták el.

A könnyen sokszorosítható és viszonylag olcsón elkészíthető fotográfia egyre szélesebb körben vált a mindennapok részévé. Az emberek tömegesen tódultak a fényképész műhelyekbe, hogy megörökíttessék magukat az egy-két választható festett háttér előtt és megszabott pózban, akár önmagukban, akár családjuk, rokonaik vagy barátaik körében. Óriási divattá vált a híres emberek fényképének gyűjtése, albumba rendezése vagy az arcképek ajándékozgatása, levélben való elküldése az ismerősöknek, a vizitbe érkező (vagy csak virtuálisan érkező) látogatók üzeneteiket fényképes vizitkártyán hagyták meg a háziaknak.

A fénykép a világ megismerésének új eszköze lett, s a 19. század végi lázas fényképgyűjtési divat mintha az új kor identitását vesztő-kereső emberek biztonságérzetét lett volna hivatva erősíteni, illetve a korszak Facebook-jaként a személyiség, az egyéniség meg- és bemutatására szolgáló eszközzé vált, mely fontos szerepet kapott az emberi kapcsolatháló alakításában is.

Nemsokára azonban meg kellett tanulni azt is, hogy a fénykép sok minden másra is használható. (Lényeges eleme lett például a század utolsó harmadában meginduló személyi- és bűnügyi rendőri nyilvántartási szisztémának.) Valódi áru- és reklámcikké vált,54 és be kellett látni, hogy akár akaratlanul, akár akarva nagyon is manipulálható eszköz, sőt a hamis valóság bemutatatására is alkalmas lehet, sőt alkalmassá tehető mások manipulálására is., illetve - főleg a kép és a szöveg ügyes kombinálásával - újabb mélységélességet adhat a látványnak, sőt még arra is képes lehet, hogy ha szöveg másról beszél, mint amit a kép mutat, megnövelje mindkettő értelmezési tartományát. Mint például az Üstökös című élclap egyik 1896-os számában abban a képes reklámközleményben, melyen vakítóan fehér húsú pucér nők népes csoportja szorong. A kép sötét, a női aktok szinte kivilágítanak belőle. A bombasztikus szöveg pedig:

„Hogyan képzeli Lágyfejű János úr a világító testet?- A világító testek! — Velencei éj a kiállításon! — 60 ezer világító test! —

53 Kis élclap Tulipán-kiadása, 1908.11/a sz. 1908. május 31. - június 6, 6.

54 A fotó használatát érintő kérdésekről kiváló szakcikkek sora jelent meg. Bővebben lásd elsősorban Tomsics Emőke írásait, például: Fotográfiák a hon oltárán. Jótékonyság és fotográfia az 1860-as években. Fotóművészet, 2007. 4. sz. 120-132.

48