Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Központossági hiba - WEININGER, OTTO: Anyaság és prostitució

nem csak a biztosság és a jó hírnév motívumai játszanak bele. Egyetlen nő sincs, aki gondolatban a férjéhez hűtlen ne lett volna, anélkül azonban, hogy ezt azért önmagának a szemére vetné. [... ]

Egészen másként van ez a ringyónál. Ez legalább a maga létét éli egészen,11 ha ezért - a szélső esetben - a társadalomból való kirekesztésével bűnhődik is. Ha a ringyó nem is bátor, mint az anya, sőt, keresztül-által gyáva, viszont mindig rendelkezik a gyávaság állandó korrelátumával, az arcátlansággal', s így legalább megvan benne a szemérmetlenségnek szemtelensége. Természettől fogva sokférjűségre hajlamosán és mindig több férfit vonzva és nem egy családmegalapítót, ösztönének szabad mozgást engedve és ösztöneit szinte dacosan kielégítve: a ringyó magát uralkodó nőnek érzi, és a legmélyebben önmagától értetődő előtte az, hogy néki hatalma van. Az anyát könnyen lehet megbántani vagy felháborítani, a prostituáltat senki meg nem sértheti, senki meg nem bánthatja. Mert az anyának, mint a genusz, a család óvónőjének, bizonyos becsülete van, a prostituált minden szociális tekintélyről lemondott, s ez a büszkesége. Ezért veti úgy hátra a fejét. De azt a gondolatot, hogy nincs hatalma, nem is tudná felfogni („la maîtresse”). Elvárja, s nem is hiheti másként, hogy minden ember vele foglalkozzék, csak reá gondoljon, csak az ő számára éljen. S valóban ő az (a nő mint hölgy), akinek az emberek között legtöbb hatalma van, aki a legnagyobb, sőt, az egyetlen befolyást gyakorolja az emberéletben mindenütt, ahol a hatalmat férfiúi egyesülésnek (a tornaegylettől az államig) nem szabályozzák. A prostituált ebben analógja a nagy hódítónak a politikai területen. Mint ez, mint Nagy Sándor és Napóleon, az egészen nagy, egészen elbűvölő ringyó, csak minden ezer évben egyszer születik, de akkor azután, éppúgy, mint az előbbi, ő is az egész világon keresztül való diadalmenetét ünnepli.

Minden ilyen férfi mindig bizonyos rokonságban áll a prostituálthoz (minden politikus valahogy néptribun és a tribunságban a prostitúciónak egy eleme van); mint a tribun, a prostituált is, hatalmának éreztében, a férfi előtt soha a legcsekélyebb zavarban sincs, míg minden férfi a nagy prostituálttal s a nagy politikussal szemben mindig zavarban van. A prostituált, mint a nagy tribun, azt hiszi, hogy minden embert, akivel beszél, boldogít. Figyeljünk meg egy ilyen nőt, ha a rendőrtől felvilágosítást kér vagy a boltba belép. Mindegy, hogy a boltban férfiak vagy nők vannak alkalmazva, mindegy az is, hogy milyen kicsiny a bevásárlás, amit tennie kell: mindig azt hiszi, hogy ajándékokat oszt mindenfelé. Ugyanezeket az elemeket fedezhetjük fel minden született politikusban. [...]

ti A szerző jegyzete: Ezzel kell összefüggnie annak, hogy a prostituált testileg, amit sokan különösnek fognak találni, többet ad a tisztaságra, mint az anya.

389