Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Központossági hiba - WEININGER, OTTO: Anyaság és prostitució

gyóhoz gyakrabban találtam, mint az anyaságnak olyan fokát, amely mögött minden ringyószerű eltűnt volna.

Az anyaság lényege, mint ez már a fogalom első és legfölületesebb elemzésénél kiderült, abban áll, hogy * gyermek elérése a főcélja az anya életének, míg az abszolút ringyónál a párosodásból ez a cél egészen hiányzik. Tehát mindenekelőtt két dolgot kell az alaposabb vizsgálódásnak szemügyre vennie, s meg kell néznie, hogy ez két dologgal szemben ringyó és anya hogy’ állnak: mindegyiknek a gyermekhez és a koituszhoz való vonatkozását.

Mindenekelőtt a gyermekhez való viszonyban különböznek anya és ringyó. Az abszolút ringyónak a férfi a fontos, az abszolút anya csak a gyermekkel törődik. [...]

S csakugyan, az általános nézetet, amelyet magam is sokáig osztottam, hibásnak kell neveznem. Azt a nézetet, hogy a nő monogám, s a férfi poli- gám. Éppen megfordítva van. Nem szabad megtévesztenünk magunkat azzal, hogy a nőknek gyakran oly soká kell várniuk a férfira, s azután, ha lehetséges, választaniok kell, melyik férfi az, aki nekik a legtöbb értéket tudja ajándékozni. Ki kell választaniuk a legpompásabbat, a leghíresebbet, az „elsőt valamennyi közül”. Ez a szükségérzet különbözteti meg a nőt az állattól, amely értéket egyáltalán, sem maga előtt, sem maga által, (mint a férfi) sem más előtt, sem más által (mint a nő) nyerni nem igyekszik. De ezt csak a legbutább emberek emelhették ki dicsérettel, mert hiszen ez mutatja legbiztosabban, hogy a nő mennyire nélkülöz minden önértéket. Ez a szükségérzet mindenesetre kielégítésre vágyik. Ebben azonban egyáltalán nincs meg a monogámia erkölcsi gondolata. A férfi abban a helyzetben van, hogy értéket adományozzon, értéket vigyen át a nőre, a férfi ajándékoz, a férfi akar is ajándékozni. Soha a saját értékét -, ahogy’ a nő - mint megajándékozott, meg nem találhatná. A nő tehát annyi értéket igyekszik szerezni, amennyit lehet, mert igyekszik magát azzal a férfivel kiválasztatni, aki neki a legtöbb értéket tudja adni. A házasságnak azonban a férfinál egészen más motívumok az alapjai. A házasságot a férfi eredetileg bizonyára, mint az ideális szerelem befejezését, mint megteljesedéstgondolta el, ha nagyon kétséges is, vajon a házasság ily sokat nyújthat-e. Azonfelül a házasság át van hatva a hííség abszolút férfias gondolatától (amely kontinuitás tehát intelligibilis Ént tételez fel). Bár gyakran azt halljuk, hogy a nő hűbb, mint a férfi; a férfi hűsége ugyanis a férfi számára kényszer, amelyet ő magára igaz, hogy szabad akarattal és teljes tudattal, rákényszerít. A férfi gyakran nem törődik ez önmegkötöttségével, de mindig jogtalannak fogja tekinteni, vagy valahogyan érezni fogja ezt. Ha a férfi házasságot tör, akkor a férfi a maga intelligibilis lényét nem engedte szóhoz jutni. A nő számára a házasságtörés csiklandó játék, amelyben az erkölcs gondolata egyáltalán nem játszik szerepet, ha388