Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Központossági hiba - WEININGER, OTTO: Anyaság és prostitució

nyilván velük született, konstitúciójukban fekvő okoknál fogva, bizonyos infekciók ellen immunisak, amely fertőzésnek a tisztességes asszonyok ki vannak téve. Végül a prostitúció mindig megvolt, s nem a kapitalisztikus korszak fejlődésével arányban nőtt, sőt, az ókor bizonyos népeinek a vallásos intézményeihez tartozott, mint például a föníciaiaknál.

A prostitúciót tehát semmiképpen nem lehet olyasvalaminek tekinteni, amire a férfi kényszerítette a nőt. A férfi gyakran bűnös abban, hogy egy leánynak el kell hagynia állását és kenyértelcnné kell válnia. De hogy ilyen esetekben a nő olyasvalamihez nyúlhat, mint a prostitúció; ennek az emberi nő természetében kell meglennie. Ami nincs, az nem is lehet. Az igazi férfitól, akit lényegileg, még súlyosabban sújt le a balsors, s aki a nyomort intenzívebben érzi, mint a nő, a prostitúció mégis idegen és férfiprostituáltak (pincérek, borbélysegédek stb.) mindig előrehaladott nemi átmeneti formák. Eszerint a ringyóságra való hajlam és alkalmasság, épp úgy, mint az anyaságra való, a nőben szervesen, születésétől fogva megvan.

Ezzel szemben nem azt mondom, hogy minden nő, aki ringyóvá lesz, kizárólag bklső szüksíxjbói. lett azzá. A legtöbb nőben talán mind a két lehetőség megvan, az anyaságé csakúgy, mint a ringyóságé; csak szüzek - bocsánat, tudom, hogy ez kíméletlenség a férfiakkal szemben - csak szüzek nincsenek. Hogy az ilyen ingadozó esetekben mi dönti el a nő sorsát? Csak a férfi, aki egy nőt anyává tenni mindenesetre képes a saját személye által; nem csak a koitusszal, hanem egyszeri megpillantással is. [...]

Hogy azonban egy nő megtalálja-e azt a férfit, aki puszta jelenlétével gyermeke anyjává teszi, ez a véletlen dolga. Ennyiben sok anya és prostituált számára megvan annak az e/gondo/hatósága, hogy sorsuk fordítva is alakulhatott volna. De másrészről nemcsak számos példa van arra, hogy a nő e férfi nélkül is megmarad az anya-típusban, hanem éppoly kétségtelen esetek vannak arra is, hogy ez a férfi fellép s még az ő megjelenése sem tudja megakadályozni a nőnek a végleges és végérvényes fordulását a prostitúció felé.

Nem maradhat tehát egyéb hátra, csak az: hogy a két, a nővel született ellentétes hajlamot föltételezzük, melyek különböző nőkre különböző mértékben oszlanak el: az abszolút anya és az abszolút ringyó hajlamot. A kettő között van a valóság: nyilván nincs nő minden ringyó-ösztön nélkül (sokan ezt tagadni fogják és megkérdik, miről lehet a ringyószerűt az olyan nőkben felismerni, akik egyáltalán nem látszanak kokottnak; egyelőre csak annak a készségnek a fokára mutatok rá, amellyel nők akármely idegentől magukat tisztességtelenül megérintetik, az idegent magukhoz dörzsölődni hagyják; ha ezt a mértéket alkalmazzuk, látjuk, hogy abszolút anyák nincsenek). Épp oly kevéssé van azonban nő, aki minden anyai érzésnek híján lenne, bár be kell vallanom, hogy rendkívüli közeledéseket az abszolút rin387