Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók
rabeli média fórumain - azaz a sajtóorgánumokban, a színházakban, sőt a szépirodalomban, de még a képviselőházi felszólalásokban is - napi szinten taglalt és vitatott, égető és lüktető, gyors megoldásokat sürgető társadalmi problémává nőtt a prostitúció ügye és (legalábbis) az ellenőrizetlen és szabályozás nélküli kéjelgés visszaszorítására indított fegyvercsörtető harc. A probléma - természetesen - korántsem volt pusztán magyarországi jelenség. A nyugat-európai államok az urbanizáció ezen jellegzetes tünetével már sok esztendővel korábban találkoztak. Néhány évtizedig Európa nagyobbik fele abban a csalóka reményben élt, hogy gyors felfegyverkezéssel valami módon elejét veheti a prostitúció terjedésének. A veszély ténylegesen fenyegető volt, hiszen a millennium idején - a tüdővész mellett - elsősorban már nem a járványok tizedelték a nagyvárosi lakosságot (általánosságban javultak ugyanis az életkörülmények és a lakásviszonyok, megindult a csatornázás és az ivóvíz-szolgáltatás, kezdett kiépülni a városi lakosság közegészségügyi és szakorvosi ellátása stb.), hanem a nemi betegségek szedték tömeges áldozataikat. A kórok visszaszorítását azonban nem a vendég- és ügyfélkör, hanem pusztán a kéjhölgyek szigorú felügyeletével és ellenőrzésével igyekeztek elérni. Mivel a vérbaj tömeges méretű enyhítésére csak 1909 után, a Salvarsan feltalálása után, teljeskörű gyógyítására pedig egészen az 1940-es évek elejéig, a Penicillin felfedezéséig kellett várni, a század végére - mondhatni — Budapest már minden harmadik-negyedik lakosa szenvedett valamilyen nemi betegségben,25 a szifilisz járulékos tünetei következtében tébolyodott emberek zsúfolódtak a birodalom elmegyógyintézeteiben és a legnagyobb alapterületű épületében, a lipótmezei tébolydában. A magyar kormányzat - hasonlóan a legtöbb európai államhoz - a reglementációs elvet vallotta, azaz hogy a nemi betegségek rettenetes mértékű terjedését csakis szigorú közegészségügyi (állandó orvosi felügyelet, szűrés és kényszergyógyítás) és közrendészeti (személyi és lakónyilvántartás, rendőri nyilvántartásba vétel, bejelentési és engedélyeztetési kötelezettség, „iparigazolvány”, azaz bárcakiváltási követelmény stb.) felügyelettel és szigorú szabályozással lehet megállítani, s csak ezek szigorú betartásával lehet elejét venni a futótűz gyorsaságával terjedő nemi betegségeknek. századfordulón. A szám elérhető az interneten is: http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/ honlap/2122/00tart.htm 25 Vö. a kötetben található táblázatokkal, melyekben a kéjnők és a lakosság megbetegedési arányáról láthatunk statisztikákat. 26
