Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Rekesznyílás - GEGUS DÁNIEL: Gyermekvédelem és rendőrség

tárgyak. Banda alakul belőlük, betörő szerszámokat szereznek s megkísérlik a nagyobb kockázattal járó cselekményeket is.

Mi adott nekik erre alkalmat, mi impulzust? Az utca. Ott oktatja ki az ártatlant a már kitanultabb, ott csábítja őket a kirakatok fényes, dús tartalma, a kihasználható alkalom s az elesett, könnyen utánozható példa. Hány maradna közülök ártatlan és becsületes, ha otthon marad, ha nem indul el az utcán! ... De van-e otthon? Szűk, piszkos spelunka, tömeglakás. A szülők gyárakban dolgoznak, nincs, aki felügyelje őket. Az ajtó nyitva, ki az utcára, óh, ez már les a prédára s elnyeli. [...]

Jelentést kapok a külvárosok elhagyott tereiről, hogy ott apró fiúk és leányok perverz nemi életet játszanak. Mert játéknak nevezhető inkább. De szomorú játék. Hol vették hozzá a gondolatot, hol tanulták? A bűnt termelő nyomorban, a tömegegyüttélésben s a találkozásra, a kivitelre, íme, ott kínálkozott az utca, a tér.

[...] A leány, különösen annak a társadalmi rétegnek a leányai, ahonnan a bűnöző fiatalkorúak kikerülnek, alig védhetően beledőlnek a prostitúció karjaiba. Abban a pillanatban azután menthetetlenül, vagy legalább majdnem menthetetlenül el vannak veszve. Én legalább azt tapasztaltam, hogy amikor a leány a nemi züllésen keresztülmegy, bekövetkezik a teljes züllés. Tizenkét-tizenhárom éves gyermeklányok beszéltek előttem cinikusan a nemi bajukról, s pár évvel alig idősebbeknél találtam akárhányszor azt a megrögzött, fejből ki nem verhető gondolatot, hogy csak prostituáltak akarnak lenni.

Ezeknél már a statisztika nagyon szomorú képet mutat, 50-60 százalékban betegek s a kórházon keresztül kerülnek hozzám. A számuk félelmetesen nagy. Könnyen meg is találhatjuk ennek a magyarázatát. A fiatalkorú prostituáltak kihallgatásánál megdöbbenve hallom sokszor a könnyű megélhetés, illetve pénzszerzés aránytalan nagy számait, amelyek óriási nagy fölényben vannak a tisztességes kereseti lehetőségek felett. Arra a kérdésre, hogy mit kap a szeretkezésért, a szánalmasan cifra, kifestett 16 éves leánygyermek, cinikusan mondja ki a 100 000 koronát, idegen valutában, amely természetesen ennél is jobb, 3-4 dollárt. Hát hogy fizetik ehhez képest a tisztességes munkát? A hivatalnok-kisasszony, masamód-leány,16 gépíró, a tanítónő, hol marad messze hátul ennél a könnyű s emellett reá még nem is kellemetlen keresetmódnál? Egy rövid pásztoróráért, amelyet a nap 24 órájában akárhányszor megismételhet, 100 000 koronát, esetleg 3-4 dollárt kap. Nem csoda, hogy meddő minden erkölcsi prédikáció, mentési kísérlet. [...]

16 Azaz: kalaposlány; divatáruslány.

238