Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

majd a viszonyukból kialakuló eredmények és megállapítások objektivitá- sának-szubjektivitásának mérlegelése, de a kérdés teoretikus taglalására mégsem vállalkozom és még megközelítésétől is őrizkednék." Tény azonban, hogy egy-egy szakterület tudósai körében, a mindennapok gyakorlatában a választott kutatási terület és kutatási téma természete, megítélése, besorolása - különösképp, ha az a szubkultúrához közelít - nemegyszer erősen rávetül vizsgálójának személyiségére, s szélsőséges esetben - a vizsgálódó személyiség és a kutatás tárgya - akár egymás megfelelésének tűnik fel, vagy egyenesen egymást magyarázó ok-okozati viszonyrendszerbe kerül. Még azokéban is, akik elméletileg soha nem vallanák ezt, sőt - valószínűleg - éles szakmai vitákban érvek sokaságával soroznák meg azokat, akik ott ilyesféle kijelentésekre ragadtatnák magukat. Különösképp számolhatnak efféle eljárással a szub- vagy a tömegkultúra kutatói. A téma: például a prostitúció, a fizetségért mért nemi szolgáltatás alacsony társadalmi besorolt- sága és megítélése, illetve a motívum alacsony és egyszerű struktúráltságú és gyenge nyelvi minőségű irodalmi és nem irodalmi szövegei nemegyszer a vizsgálat szakmai minőségének degradálására vagy nagyon alacsony osztályozására serkent egyeseket.

A prostitúciótörténet kutatóját gyakorlatilag fürkésző és gyanakvó tekintetek vizslatják. Magyarázatot keresnek s - fenyegető, hogy - találnak is (esetleg ki is találnak) a kutató személyes életében, habitusában, jellemében vagy erkölcsében. Felmentést kevesen kapnak.12 Erősen súlyosbító körülmény, ha a téma kutatója nő.13 Akitől szájzugban kaján mosollyal kérdezhető meg egy több éves kutatás után közreadott prostitúcióról mesélő kötet publikálása után, anyakönyveztette-e már a „Mádám” nevet? Mérget vennék rá, ezeknek a viccet faragó tudóskollégáknak eszükbe sem jut, hogy a hosszadalmas és csikorgósan intézhető névváltoztatási procedúrának már a gondolata is milyen elborzasztó lehet.

11 Esetemben ugyanis jóval inkább egy kiadói szándék és a felkínált lehetőség kihívó szokatlanságának bódító találkozásáról lehetne elmélkedni.

12 Szerencsésebb megítélés alá kerülhet az, aki orvosként vagy napi szociálpolitikusként, esetleg szociológusként nyúl a témához.

13 Nyilvánvaló, hogy a jelenség nem magyarázható csupán azzal, hogy egyes körök vagy személyek milyen mértékű arisztokratikus irodalom- és irodalomértelmezői szerepkört mentettek át vagy örököltek, s ezzel akár 130-140, még rosszabb esetben 50-60 évvel korábbi irodalompolitikai helyzet szülte sémákat igyekszenek konzerválni és - feledve a gyökeres átalakulásokat - továbbra is felügyelet alatt tartani, miközben az irodalomértöi és irodalomértelmezői magatartás egyfelől mind szélesebb körűvé nő, másfelől professzionális gyakorlóinak társadalmi megítélése és elismertsége - többek között éppen a megcsontosodott és az időkre választ nem találó arisztokratizmus miatt) egyre vesztesebb pozícióba süllyed.

19