Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

Mielőtt azonban kövér könnycseppeket morzsolnánk el a prostitúciótörténet (női) kutatóinak szobortalapzata előtt állva, pontosítsunk. A kitérőkben felvillantott durvaságok elsődlegesen ugyanis nem személyes szinten okoznak bajt, még ha érdességük olykor sebez is, hanem fenyegetőbbnek látszik az, hogy a sok-sok kacsingatástól esetleg elfárad a szem, és képtelen meglátni, befogni a képet a maga teljességében.

Vélekedjünk ugyanis a kérdésről bárhogy, látnivaló, hogy a prostitúció ügyéhez kapcsolható szövegek, dokumentumok és vizuális források nega- tívjai hihetetlen mennyiségben kerültek elő a határozottabb és szisztema- tikusabb előhívási próbálkozások nyomán. Pusztán ez a mennyiségi tényező is gyanakvásra adhat okot, hogy kikerülhetetlen kérdésbe ütköztünk. így hát ebben a vaskos szövegválogatásban prostitúciótörténettel kapcsolatos írások következnek, erősen asszociatív szerkezetbe rendezve. Sok és sokféle szöveg, sokféle forrástípusból. Az egyik kötetben olyasféle szövegek, amelyek nyelvisége és szöveganyaga nemigen vagy csak erőszakkal bírja el a magas esztétikai színvonalú irodalmi textusoknak kijáró vizsgálatokat. A másik kötetben viszont - igaz, jócskán eltérő színvonalú - fikciós szövegek szólnak hasonló témákról.

A prostitúciót űzők esetében oly sokszor emlegetett determinizmus majma azonban akkor ugrik a vízbe, ha a pozitív képek egy óriási történeti tablóban egymás mellé kerülnek, fényt vagy árnyékot vetnek egymásra, és egymást kezdik értelmezni és átértelmezni. A tabló figyelmes és újrarendezhető,14 állandóan bővíthető vizsgálata alapján nehezen tagadható, hogy a nőkérdés, azaz a nő mint bármilyen aspektusból vizsgálandó faji, nemi vagy társadalmi, szociális, gazdasági (stb.) személy és megítélése, az önkéntes vagy kényszerű női szerepváltások, térhasználatuk és térnyerésük lépései és ezek mérlegelése az egész 19. századvég és 20. század első harmadának idejét tematizáló, illetve számos ponton erősen átfestő kérdéseivé nőnek. Olyan mindennapi problémává, amelybe mindenki és mindig belebotlik. Mondjuk, a korabeli utcán, mint a mindenkori közvélemény lenyomatát mutató élclapi viccben,15 amelyben:

14 Vö. például az Éjjeli lepkevadászat című kötet anyagával, melyben a szövegek egy része egészen más szerkezetbe rendezve olvasható. Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat. Budapest, Osiris, 2009.

is A 20. század elejének több mint 42 000 példányban megjelenő élclapja, a Fidibusz humoros és illusztrált hetilap minden egyes kávéházba és kaszinóba járt - becslések szerint ilyen módon több százezer olvasója is lehetett -, komoly hírközvetítő és közvélemény formáló erővel bírt. Arról beszélt, arról írt, amiről a város suttogott. És a város arról pletykált lázasan, amit a Fidibusz kifigurázott, vagy ami mindenkit érdekelt. A békebeli századfordulós időkben leginkább a nőkről. A bódító élvezetekről. A bordélyokról. A prostitúcióról.

20