Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Panorámaképek - SZÁSZ ZOLTÁN: Az örök női eszmény
Az örök női eszmény SZÁSZ ZOLTÁN Nemrég történt, hogy egy budapesti nagy pénzintézet vezérigazgatója alapítványt tett az Akadémiánál, melynek kamatait az örök női eszmény kultuszát szolgáló irodalmi műveknek szánta. Nem nyit időszakikig kiírandó pályázatot, hanem hagyja, hogy a rendes irodalmi termelés létrehozza azokat az alkotásokat, melyeket aztán az Akadémia pályabírái ebből a szempontból a kitüntetésre érdemesnek fognak találni. S hogy kétség ne legyen aziránt, mit tart a gazdag alapító örök női eszménynek, meg is említ nehány irodalmi alkotást, melyekben ő ezt az ideált megvalósulva látja: Vörösmarty Szép Ilonkáját, Dickens Copperfield-beli Ágnesét és Gyulai Pál „Éjféli lá- togatás”-ának sírból visszajáró anya-alakját. 32 író, újságíró, műfordító (1877-1940). A Jövendő című folyóiratban megjelent Janda Matild-versek közlése (lásd kötetünk irodalmi részében) kapcsán élesen kikelt a nőírodalom túlzott pártolása ellen (A nőirók ellen. Jövendő, 1904.16. sz.) - Szászt igen izgatták a nőkérdés aspektusai, olyannyira, hogy Karinthy Frigyes Az emancipál!: Nősténység címmel írta meg róla karikatúráját az Így írtok //ben. Szász 1913-ban a Nyugat hasábjain Kaffka Margittal is polémiába keveredett, mikor Kaffka megbírálta Szerelem című kötetét, melynek utolsó passzusa: „Ám apró évődésből legyen mára elég! Teóriás beskatulyázások, furcsa szentenciák, szaloni értékű és merészségű döntések akadnak a Szász Zoltán könyvében, de van sok becsületes jóindulat, írói qualitás, szellemesség s komoly, igaz emberi morál. Ember beszélt itt, aki mindenfajta emberi - író, ki mindenfajta írói züllésből - kávéházias, pesties, cinikus, komolytalan, veséző iránytól moraliter a legtávolabb tudott maradni. A donhuántípusról szóló fejezete csupa okosság és jó látás. S amit a szerelemszabta viszonylatok jövendő, szociális fejlődéséről - a házasságról, anyaságról, poligámiáról, feminizmusról, nevelésről, eugenikáról [a fajnemesítés gondolata, mely Francis Gálion kiáltványa alapján terjedt el a századfordulón] és malthuzianizmusról [Thomas Malthus 1789-ben lefektetett tana a népesség mértani sor szerinti növekedéséről, véleménye szerint az uralkodó nyomort a hibás társadalmi rendszerre és a rossz kormányzatra lehet visszavezetni] elmond, s az egész kis utópiája csupa becsületes, meggyőző és megnyugtató gondolat. Szeretem az erkölcsös, mértékes, szatírátlan, nem széllel bélelt és nem is szentimentális - hanem a rend és loyalitás szövetéből szabott, hogy úgy mondjam, hitvesies forradalmárokat!”(A polémia cikkei: Kaffka Margit: Szász Zoltán: Szerelem. Nyugat, 1913.15. sz. - Szász Zoltán: Igen lisztéit Szerkesző úr! és Kaffka Margit: Szász Zoltán leveléhez! Nyugat, 1913.18. sz.) 105
