Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában

amelyből a levéltáros szakma eddig még nem vonta le a szükséges tanulságokat.

Személyes magánirat mint regisztratúra?

Felfigyelt azonban már - a kutatói igények hangsúlymódosulásainak következtében is - a kifejezetten személyes vonatkozások iránti általános érdeklődés megélénkülésére. Ezt megelőzően, ha a személyes magániratok kérdése egyáltalán fölmerült, jószerivel csupán a társadalmi elithez tartozókéval foglalkozott. Jellemző, hogy ez még Ausztráliában és Kanadában sem volt másként, ahol pedig fölismerték annak szükségességét, hogy az európai gyökerű intézményi tradíciók mellett, illetve azzal szemben fokozottan szükséges levéltári források szélesebb körből való merítése is. Ennek ellenére jellegzetes ausztráliai társadalmi csoportokat reprezentálóktól alig van irat, viszont annál több másodrendű íróktól, művészektől és különféle értelmiségiektől.14 Régiónkban, s hazánkban sem sokkal jobb a helyzet, bár megjegyzendő, hogy rendeztek azért Lengyelországban olyan nemzetközi konferenciát, amelyen felhívták a figyelmet arra, hogy a közlevéltáraknak a sznobisztikus szempontokkal

szemben a társadalmi totalitást tükröző megközelítéseket kellene alkalmaznia.15

De tegyük fel a kérdést: voltaképpen milyen módon járulnak hozzá a személyes magániratok történeti ismereteink gyarapításához? Először is szögezzük le: bármennyi aggály férhet is az „objektív” múltértelmezés puszta lehetőségét is kétségbe vonó posztmodern, széttartó irányú múltrekonstrukciós törekvésekhez, tény, hogy a mai történeti szemléletmód „többszólamú” interpretációs igénnyel lép tel. A „középről beszélő” történetírói szerep egyre nehezebben tartható, s nyilvánvaló a többféle értelmezési lehetőség relevanciája. Az egységes képletű és csereszabatos megoldás lehetőségének kiesése, s a sokszínű múltértelmezések biztosításának igénye is a különféle beszédmódok és szemléleti irányok forrásainak gyűjtését és ezek megszólaltatását követeli. Hiszen ha problematikussá válik a „köz” történeti fogalma és jelentése, nincs is igen más lehetőségünk, mint az én, a szubjektum megkörnyékezése, a „saját történet” becserkészése. A korábbiaknál sokkal nagyobb jelentőségre tesz szert tehát az a kérdés, hogy mi módon lehetséges az egyéni élettörténet „külső” eseményeinek, valamint az individuális múlt szubjektumon inneni és túli világának dokumentálása. Ez gyakorlati síkon - a

h Powell, Graeme: The Collecting of Personal and Private Papers in Australia. In: Archives and Manuscripts, (24) 1996.1. sz. 64-69. old.; “National Significance": The Evolution and Development of Acquisition Strategies in the Manuscript Division, National Archives of Canada. Archivaria, (52) 2001.152. old.; Pollard, 2001. i.m. 142-143. old.

is Popovic, Jovan P.: Methods (Past and Present) of

Collecting Archival Records for State Archives Generated by Non-Governmental Organizations and Institutions (Including Religious) as well Civil Legal Persons. In: The private archives and archival materials in the Central and East European countries: materials of the international conference Madralin, October 8-11,1998. The General Head Office of State Archives. 98. old.

8