Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában

források és az én kapcsolódását véve figyelembe - történhet az egyes szubjektumok egykorú önértelmezései (naplók, önéletrajzok, személyes feljegyzések); visszavetített önértelmezések (visszaemlékezések); az egyénre vonatkozó refletív értelmezések (hozzá írott levélsorozatok); illetve a környezetével kapcsolatos értékelő megjegyzések (általa írt levelek, naplóbejegyzések) prizmáján keresztül.

Nyilvánvaló, hogy egy városi közlevéltárnak, ha helyesen fogja fel feladatát, jelentős szerepe kell legyen ezen igények teljesítésében. Jó nyomon jártak azok a levéltárosok is, akik a közhivatali fogalomkörhöz kapcsolódó „regisztratúra” (a működés során keletkező ügyiratok) szempontjából vetették fel a közlevéltár illetékességét személyes magániratok tekintetében. A regisztratúra voltaképpeni jelentése szerint ugyanis nem korlátozható pusztán a hivatali iratok körére, s a személy élettevékenységének folyamatában keletkezett mindenféle iratanyag szintúgy ide sorolható, tekintve, hogy a köziratokhoz hasonlóan azok is egyfajta „automatizmus” eredményeként, hordalékszerűen, az adott személy „működése” során, egyes elemeit és főleg belső összefüggéseit tekintve nem feltétlenül az illető „szándékaival egyezően” jöttek létre. Más oldalról tekintve pedig a személy is lényegében ugyanolyan okokból hoz létre iratokat, mint egy szervezet: hitelesség, bizonyítóerő, emlékezet; ugyanakkor még a hagyományos fizikai formához is jobban ragaszkodik („personal

16 Cox, Richard J.: The Record in the Manuscript Collection. Archives and Manuscripts, 1996.24. köt. 1. sz. 52, old.

symbolism”).16 Sue McKemmish ausztrál levéltáros megfogalmazásában: „trz iratmegőrzés a tanúságtétel egy formája: életünk, létünk, cselekedeteink, tapasztalataink, másokkal fenntartott kapcsolataink, identitásunk bizonyságának és a minderre vonatkozó emlékek biztosításának eszköze... a személyes iratok, a miránk vonatkozó bizonyítékok ebben az értelemben a társadalmi emlékezet dokumentumai A.”17 Hiszen a személyes dokumentáció megőrzése és tanulmányozása révén - bármilyen véletlenszerűen kerülnek is levéltári megőrzésre - éppen nem a káoszról szerzünk benyomásokat, hanem elsősorban azokról a rejtett motívumokról, amelyek ezen iratok létrehozása, fenntartása és használata hátterében meghúzódtak.10 S ha a „működést” a társadalmi interakciókra szűkített értelemben fogjuk fel, a személyi iratok regisztratúra jellege még nyilvánvalóbb. Ma már a levéltári forrásértékelés elméleti irodalmában is felbukkan a Clifford Geertztől származó „sűrű leírás” közlevéltári adaptációjának gondolata. „Elkezdtem morfondírozni azon - osztja meg velünk töprengéseit Terry Cook -, hogy a levéltárosoknak is valami hasonló „sűrű leírás"-féle, a kontextus problematikáját érintő, a különféle hatalmi szervek iratai és az állampolgár-állam kapcsolatot tükröző dokumentációra vonatkozó kutatásokba kellene fogniuk”.19

Tisztában voltak ezzel az egykori hazai szakemberek is, hiszen Bakács István már 1957-ben megfogalmazta: személyi iratok esetében is beszélhetünk regisztratúráról, hiszen itt is „az illető személy ‘szükségleteinek’

ír McKemmish, Sue: Evidence of me... Archives and

Manuscripts, 1996. 24. köt. 1. sz. 29. old. is Cox, i. m. 51. old. is Cook, 2005. i. m. 122. old.

9