Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában

nemkülönben a dokumentációs örökség egészét tesszük másodlagossá. Ezen szemlélettel szemben a levéltárosok másik része viszont továbbra is kitart a hagyományos szervezet- és intézményközpontú megközelítés mellett, s úgy véli, a különféle társadalmi szervezetek és prominens közéleti személyiségek irathagyatékának eddigi biztosításával a szakma, úgymond, „már megtette, amit lehetett"}

Márpedig pusztán a közhivatalok dokumentációjára alapozva bizonyosan nem lehet a műltértelmezések széles skáláját biztosítani, ez elé „hatalmi szempontok általi hódoltságuk" gördít akadályokat. Hiszen a mégoly gondos forráskritika is óhatatlanul csupán az adott hatalmi szituációs térben mozog, az egyes adatelemeket ezen belül viszonyítja-értelmezi egymáshoz, s igyekszik kiiktatni a „torzító partiku/arizmuso- kat”.11 A másik, főként a klasszikus polgári fejlődés időszakát illető, mondhatni tárgyi-tematikai jellegű probléma, hogy e források jórészt csupán a mindenkori elitről informálnak, s a legszélesebb rétegek csak közvetett módon, jobbára csupán mint a történelmi folyamatok elszenvedői szerepelnek bennük.12

9 Cunningham, Adrian: Beyond the Pale? The 'flinty’ relationship between archivists who collect the private records of individuals and the rest of the archival profession. Archives and Manuscripts,

(24) 1996.1. sz. 22. old.

10 Pollard, i. m. 140. old.; vö.: Menne-Haritz, Angelika: Appraisal or Documentation: Can We Appraise Archives by Selecting Content? American Archivist, (57) Summer 1994. 528-542. old.

ti Gyáni Gábor: A mindennapi élet mint kutatási probléma. Aetas, 1997.1. sz. http://www.aetas.hU/1997 1/1997J9.htm

Főként a jelenkori állami és önkormányzati hatóságok és intézmények által keletkeztetett iratok tekintetében érzékelhető további meghatározó vonás pedig ezen dokumentáció „kiürülése”, egyre formálisabb jellegűvé válása.13 A hagyományos, formális intézkedési rítusok eltünedeznek, az ügyvitel informális lesz és deritualizálódik, mindezek ellenhatásaként ugyanakkor egyfajta túltengő bürokratizmus válik jellegadóvá (ld. az Európai Unió hatalomgyakorlatát és adminisztráicójátl). A tartalmi tekintetben is hagyományos írásbeliség háttérbe szorulásával párhuzamosan egyszersmind egy új típusú „telefónia-szóbeliség” eluralkodásának is tanúi lehetünk, amely különösen azért nyugtalanító jelenség, mert sok esetben ugyanakkor mellékesnek tűnő, alkalmi személyes interakciók eredményeként születnek fontos döntések. S végül, mivel a mai liberális-demokratikus jogállam szükségszerűen a korábbiakhoz képest korlátozottabb hatáskörben és érvénnyel látja el feladatait, nyilvánvaló, hogy a „maradandó érték” igen jelentős része is szükségszerűen tolódik át a magánszférába, részint a gazdasági és szociális ellátás, részint a társadalmi és kulturális élet területeire. Ez nyilvánvalóan új helyzet,

12 Gyáni Gábor: Miről szól a történelem?

Posztmodern kihívás a történetírásban. In: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó. Bp„ 2000.16. old.

13 Werner, Wolfram: Quantität und Qualität moderner Sachakten. Erfahrungen aus dem Bundesarchiv. Der Archivar, (45) 1992. 39-48. old.; Staatliche Archive und nichtstaatliches Archivgut. Chancen, Grenzen und Gefahren. In: Überlieferungssicherung in der pluralen Gesellschaft. Verhandlungen des 57. Südwestdeutschen Archivtags am 10. Mai 1997 in Aschaffenburg. Stuttgart 1998, 39-52. old.

7