Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Mátay Mónika: Haza a laposban. Egy 20. századi magyar család portréja
Most is olyan sóvárogva nézek ki az ablakon ... Még egyszer hangsúlyozom, hogy okvetlen jöjj, akárhogy is”.71 A leendő após mintha jobban aggodalmaskodna, mint Ilus esetében. Nem a házassági tervek ellen tiltakozik, csak lánya jó hírét védelmezi, s ha túlságosan sokáig marad a vőlegényénél, biztosan számíthat a zord hangvételű atyai feddésre. András érzelmes, és érzékelhetően nagyon szerelmes: „Drága Angyalkám. Most ismét a szívemből írok, onnan jönnek a soraim Hozzád, Te Édes ... egy kicsit megnyugodtam, amióta utoljára együtt voltunk és kimondhatatlan szeretettel szeretlek, nyugodt vagyok talán azért is, mert tudom, hogy Egymásé vagyunk és Egymásnak rendelt az Isten Bennünket [...] Te Angyal, Életem. írj, várom nagyon, várlak Téged, szeretlek. Jöjj Édes, szeretném lehelet finoman megcsókolni a homlokod”.72 Mennyire más stílus, mint Béla monoton „szeretettel gondolok Rád” sablonsorai! „Sírni tudnék ebben a pillanatban, mert annyira szeretlek, mintha torkomat szorongatná valaki most, hát ez a halálos szerelem? Úgy látszik, igen”.73 András ugyanakkor sokkal határozottabb, mint egykor Béla volt a maga ügyében. Világos és elszánt, közös életre vágyik, amelynek a felépítése csak rajtuk áll. Emíliára ugyanez az elszántság jellemző: „Sokszor átélem erős, izmos karod ölelését. Olyan jó volt ilyenkor Veled 71 Puskás András levele a menyasszonyához, Fehér Emíliához. 1950. február 17. 72 Puskás András levele Fehér Emíliához. 1949. december 12. egy testté lenni, érezni véred melegét és szíved heves dobogását. ... végtelenül jó Veled egy egész életre felkészülni, amikor csak Neked, kis otthonunknak és gyermekeinknek élhetünk. ... igazán nagyon boldogok leszünk mi ketten. Édes Picim nagyon szeretném, ha jövendő életünk Te is ilyennek látnád és ezt a teljes boldogságot várnád tőle”.74 A szerelmesek között nincsenek összekapások, nem szakítanak hetenként, bár 1949 novemberében Emília úgy dönt, befejezi a kapcsolatot. Nem teljesen világos, mi készteti erre a lépésre, de az átmeneti elbizonytalanodást bizonyosság követi. Amikor tisztába jönnek az érzéseikkel, közük a szüleikkel: összeházasodnak. 1950 pünkösdjére tervezik az esküvőt, és meg is valósítják a terveiket. A jegyesség hónapjait nem tarkítják légitámadások, német megszállás, deportálás, mint Lovasék esetében, viszont a maga teljességében és borzalmasságában kibontakozik a Rákosi diktatúra. András leveleiben ennek nyoma sincs, a könnyed hangvételű, elragadtatott sorokban egyáltalán nem utal a nagypolitikai változásokra. Hívő ember, többször utal arra, hogy templomban kéri Isten áldását a boldogságukra, de még csak áttételesen, burkoltan sem céloz a terror elharapódzására. Ugyanez vonatkozik a menyasszonyára, aki 1950 márciusában írott levelében megvallja kételyeit, félelmeit, de ezek nem a diktatúra fenyegetéséből, sokkal inkább magánéleti szorongásból, a közös jövő felett érzett bizonytalanságból fakadnak: 73 Uo. 74 Fehér Emília levele Puskás Andráshoz. 1950. április 13. 66
