Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Mátay Mónika: Haza a laposban. Egy 20. századi magyar család portréja

„Bármit teszek, bármerre járok nem tudok megpihenni, mintha valami űzne, állandóan hajtana. Az álmaim is ugyanilyen zaklatot- tak. Meglátod valami nagy-nagy dolog fog velem történni, valami baj, vagy szerencsét­lenség. Nem tudom. ... Egy végtelen rossz előérzet kísért állandóan. ... Egyetlen re­ményem a hitem, Isten. Tőle kérem anyám, apám életét, erejét, egészséget s Téged Pi­cim. Hiszem, hogy 0 megtartja nekem azo­kat, akiket végtelenül szeretek. Hiszen Is­ten e világban az erő, a hatalom és az igazság. 0 mutatja meg életem értelmét és célját . Nehéz elhinni, hogy 1950-ben vetették pa­pírra a fenti sorokat! A pár mély vallásossá­ga és ennek a folytonos megnyilvánulása szembetűnő, mintha Rákosi világa nem lé­tezne, vagy legalábbis mintha a létezéséről nem kellene tudomást venni. Ha vidámab­bak, a szerelmesek csacsognak, beszámol­nak az élet apró-cseprő dolgairól. András a bőbeszédűbb a hétköznapok tekintetében: dolgozik, vendéglőbejár, a rádióból „remek zene” szól, ami a menyasszonyának is tet­szene, az Operában megnézik a Traviátát, és meghallgatják az éteren keresztül köz­vetített ping-pong világbajnokságot.75 76 A címzésben Fehér Emília úrleány megszólí­tás szerepel, és előfordul, hogy András Pál apostol leveléből idéz - a borítékon. A leve­lek hangulatában szinte nyoma sincs mind­annak, ami 1949-50-ben Magyarországon történik. Talán egyetlen kivétel ez alól egy 75 Fehér Emília levele Puskás Andráshoz. 1950. március 28. 76 Puskás András levele Fehér Emíliához, é.n. 77 Fehér Emília levele Puskás Andráshoz. 1949. decemberi. utalás, amelyet Emília tesz 1949 decembe­rében: „Imre bácsitól most értem haza. Borzalmasan sajnálom Picim, de nem adott igazolványt. T. i. fél Ő is”.77 * A félelem pon­tos oka nem világos, de a nyomasztó közeg­re történő célzás egyértelmű. Házasélet, gyerekek Lovasék 1945. márciusi házasságkötését követően az első hónapok a lehető legna­gyobb zűrzavarban telnek, erről megint csak Béla immár feleségéhez írt leveleiből értesülhetünk. I lus arról panaszkodik, hogy a férje nem törődik vele, a férfi a sze­mére hányja, hogy nem készül elég elszán­tan a közös életre. „Nem szeretek egyedül lenni, viszont ez a folytonos utazás sem testhez álló nekem. Kis szobámat nem tar­tom megfelelőnek... Te ott -, én itt; ez sem lehet áldásos ... ide kell járnod, mert oly messziről nem tudsz gondoskodni ró­lam, ha egyszer felszámoltam ezt a garszon életet, pár pengő külön jövedelem nem kényszeríthet ennek amúgy sem óhajtott folytatására”. Egyelőre nem élhetnek együtt, Ilus továbbra is Kecskeméten ma­rad a szülői házban. A férfi korábbi lakhe­lyén, a VII. kerületi Szövetség utcai szállá­son, amelyet 1941 óta bérelt, az ostromot követően nem kezdhetik meg a közös éle­tet: a fűtetlen szoba erre alkalmatlan.79 Kü­lönösen a fiatalasszony állapotában, aki ta­vasszal már gyermeket vár. A tudat ­78 Lovas Béla levele a feleségéhez. 1945. július 17. 79 A Magyar Királyi Rendőrség bejelentő lapja 1944. augusztus 31. Ebből kiderül, hogy Béla 1941. szeptember 4-e óta bérelte a szállást. 67

Next

/
Thumbnails
Contents