Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
Jani: „Most van egy áldozatom, akit a nyalakodásommal fogok zavarni vagy 70 évig”55 Janiról, a harmadik levelezőpartnerről még nem eshetett szó Klára naplójában, mivel csak egy újabb költözést követően ismerkedtek meg, amikor a család Janiék utcájában vett házat. Levelezésük kezdete 1943 decemberére tehető; a Kláránál egy évvel idősebb ifjú ekkor küld neki képeslapot egy kelet-magyarországi városból, ahová abban az időben vezényelték. A fiatalember kissé túlzásba vitt udvariassággal mintegy elnézést kért „a betolakodásért”. A karácsonyt bizonyára otthonában töltötte, majd visszatért a csapattestéhez. 1943. december 28-án már tábori postával küldte haza üzenetét a lánynak, méghozzá eléggé megváltozott hangnemben. „A bajtársaim meleg szeretettel üdvözöltek... Én természetesen mindenről beszámoltam, csak kihagytam valamit. Hogy mit? Azt úgyis gondolhatja” - szól a sejtelmes híradás,56 melyből nyilvánvaló, hogy immáron gyökeresen megváltozott kettejük viszonya. A fiatal honvéd következő lapját már „valahol Oroszországban” helymeghatározással írta, ugyanis időközben el kellett utaznia, mert várt rá - ahogy fogalmazott - „egy-két kirándulás”. A kedélyes kirándulásoknak nevezett bevetésekről szóló tudósítások folytán Klárát új oldaláról ismerhetjük meg: a szerelmesét féltő-aggódó, ugyanakkor a veszélyt lekicsinylő férfi iránti kedvesen zsörtölődő lány képe bontako55 BFL XIII. Z. A Kocsis-család iratai. Oláh János levele Milkó Klárához. 1944. február 21. 56 Uo., 1943. december 28. zik ki előttünk Jani leveleit olvasván. A fiatalember ugyanis már december végi lapjában elkezdte nyugtatgatni őt: „nem kell megijedni, nem olyan veszélyes az egész dolog”, majd két hétre rá megjegyezte, hogy kitüntetést is kapott: „Juj, de mérges lehet most, hogy ilyen egyszerűen leírom mindezeket. De azért megnyugtatom Drágám, nincs semmi baj” - írta a gyengébb nemet kímélni szándékozó Jani.57 Bár a fegyverek okozta veszélyt mindenképpen bagatellizálni igyekezett, ám valami másfajta kínt hatásosan megjelenített: azoknak a nehezen telő napoknak a gyötrelmét, amelyeket csak az otthonról kapott üzenetek képesek enyhíteni. A távoliét okozta szomorúság miatt egyéb is gondot okozott az ifjú tisztnek: a „Feri-ügyet” nagyon aggasztónak érezte, és sürgősen felvilágosítást kért a dologról.58 A január 8-áról keltezett levél a későbbi kapcsolatukra vonatkozóan is igencsak jellemzőnek tekinthető, tulajdonképpen már minden itt előforduló elem visszaköszön a későbbiekben is. A harcok okozta nehézségekről, háborús félelmeiről Jani sohasem írt (nem hagyhatjuk persze figyelmen kívül a katonai cenzúra körülményét sem!), sőt egy-két további említés kivételével még az általa csak kirándulásnak nevezett bevetéseket sem jelezte ezután. Visszavonulásának oka talán Klára túlzott kímélésének, vagy éppenséggel a lány téma iránti lanyha érdeklődésének volt köszönhető (hiszen a válaszok alapján biztosan nem kérdezett rá a történtekre), ám mégis talán főként a 57 Uo., 1943. december 28., 1944. január 8. 58 Uo„ 1944. január 8. 41
