Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)

szándékolt befelé fordulásban, a külvilág kizárásában keresendő. E befelé fordulás azonban nem intenzív introspekciót, hanem inkább a szeretett lánnyal együttes, külön világ építgetését jelentette. Jani — egy január végi levele szerint - minden éjjel a kedveséről álmodott: álmá­ban otthon járt, este átment Kláráékhez, megcsókolták egymást, majd reggelig be­szélgettek. (A vágyteljesítő álom azonban nem pótolhatta az űrt: a veszélyekkel daco­ló katona — vallomása szerint — sokszor majdhogynem sima fakadt a gyötrő hiány miatt.)59 A csók kiemelt jelentőséggel sze­repelt Jani írásaiban: ez érthető, hiszen kapcsolatuk aktuális állapotának kiteljesí­tését, a korabeli közvélekedés szerint is a szerelem terén tolerálható maximális sza­badság kifejezését jelentette. A fiatalem­ber újra és újra csókjaival halmozta volna el Klárát, mely késztetés az idők múltával csak fokozódott: elképzelése szerint a lánynak külön edzenie kellene tüdejét és száját az ő hazatértéig, hogy kibírhassa a majdan rá váró „megpróbáltatást”. Mintegy saját erőnléti állapotrajz gyanánt minden­esetre közölte: „erősen trenírozom magam a fényképeiden. Már percenként száz pu­szin felül vagyok.”60 A sajátságos vallomá­sok - melyek egy része nyílt tábori lapon ol­vasható, tehát a „világ”, és nem csupán a címzett és a cenzúra számára volt hozzáfér­hető — csupán a fiatal szerelmes testi vágya kifejezéseként, férfiasságát bizonyítani kí­vánó megnyilatkozás gyanánt is értelmez­hetők, ám az oralitás ilyen fokú hangsúlyo­zását tekintve feltételezhető, hogy valami­féle gyermeki hiányt: a kisgyermekkorra 59 Uo., 1944. január 26. jellemző biztonság és sajátos függés iránti vágyát (vagyis az anya-gyermek kapcsolat különleges, korai formáját idéző jellemző­ket) jelzik. Ilyesfajta orális regresszióra utalnak Jani egyéb szókapcsolatai is: a Klá­ra által küldött süteményt úgy fogyasztot­ta, hogy annak minden egyes morzsájában a lány ajkának édességét érezte át (azaz az utóbbit még édesebbnek találta); s igen sokszor emlegette a nyalakodást mint a csókolózás szinonimáját. Önmagát pedig olyan édesszájúnak nevezte, aki végre megtalálta nyalakodnivalóját. Nem vitat­ható az ifjú szenvedélye, azonban a szerel­mi vágy mellett minden bizonnyal az el- hagyatottság-érzést lebírni törekvő adaptá­ciós kísérletet is számításba kell vennünk ezekkel a sorokkal kapcsolatban. Semmi nyoma annak, hogy Klára tiltakozott volna a különös megnyilvánulások ellen: így feltéte­lezhető, hogy ő valóban csupán Jani heves szerelmének jeleit látta az említettekben, ami bizonyára igen hízelgő volt számára. Az idő előrehaladtával a fiatalember le­veleiben mindinkább megfigyelhető ked­vese hiányának egyre erőteljesebb kifeje­zése. Már február közepén - még csak másfél hónapja kerültek közel egymáshoz- jegygyűrűt szerzett, amelyet mielőbb el is kívánt küldeni a lánynak azzal, hogy viselje hazatértéig, az eljegyzési ünnepség meg­tartásáig. Esetükben tehát ha távházasság­ról nem is, de táveljegyzésről beszélhe­tünk. (Némileg mellékes kérdés, hogy Jani a fronton, „valahol Oroszországban” mi módon szerezhetett ékszert. Az is felve­tődhet ezzel kapcsolatban, hogy valami­lyen katonai szabályzatba ütköző cseleke­6o Uo., 1944. március 17. 42

Next

/
Thumbnails
Contents