Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
szándékolt befelé fordulásban, a külvilág kizárásában keresendő. E befelé fordulás azonban nem intenzív introspekciót, hanem inkább a szeretett lánnyal együttes, külön világ építgetését jelentette. Jani — egy január végi levele szerint - minden éjjel a kedveséről álmodott: álmában otthon járt, este átment Kláráékhez, megcsókolták egymást, majd reggelig beszélgettek. (A vágyteljesítő álom azonban nem pótolhatta az űrt: a veszélyekkel dacoló katona — vallomása szerint — sokszor majdhogynem sima fakadt a gyötrő hiány miatt.)59 A csók kiemelt jelentőséggel szerepelt Jani írásaiban: ez érthető, hiszen kapcsolatuk aktuális állapotának kiteljesítését, a korabeli közvélekedés szerint is a szerelem terén tolerálható maximális szabadság kifejezését jelentette. A fiatalember újra és újra csókjaival halmozta volna el Klárát, mely késztetés az idők múltával csak fokozódott: elképzelése szerint a lánynak külön edzenie kellene tüdejét és száját az ő hazatértéig, hogy kibírhassa a majdan rá váró „megpróbáltatást”. Mintegy saját erőnléti állapotrajz gyanánt mindenesetre közölte: „erősen trenírozom magam a fényképeiden. Már percenként száz puszin felül vagyok.”60 A sajátságos vallomások - melyek egy része nyílt tábori lapon olvasható, tehát a „világ”, és nem csupán a címzett és a cenzúra számára volt hozzáférhető — csupán a fiatal szerelmes testi vágya kifejezéseként, férfiasságát bizonyítani kívánó megnyilatkozás gyanánt is értelmezhetők, ám az oralitás ilyen fokú hangsúlyozását tekintve feltételezhető, hogy valamiféle gyermeki hiányt: a kisgyermekkorra 59 Uo., 1944. január 26. jellemző biztonság és sajátos függés iránti vágyát (vagyis az anya-gyermek kapcsolat különleges, korai formáját idéző jellemzőket) jelzik. Ilyesfajta orális regresszióra utalnak Jani egyéb szókapcsolatai is: a Klára által küldött süteményt úgy fogyasztotta, hogy annak minden egyes morzsájában a lány ajkának édességét érezte át (azaz az utóbbit még édesebbnek találta); s igen sokszor emlegette a nyalakodást mint a csókolózás szinonimáját. Önmagát pedig olyan édesszájúnak nevezte, aki végre megtalálta nyalakodnivalóját. Nem vitatható az ifjú szenvedélye, azonban a szerelmi vágy mellett minden bizonnyal az el- hagyatottság-érzést lebírni törekvő adaptációs kísérletet is számításba kell vennünk ezekkel a sorokkal kapcsolatban. Semmi nyoma annak, hogy Klára tiltakozott volna a különös megnyilvánulások ellen: így feltételezhető, hogy ő valóban csupán Jani heves szerelmének jeleit látta az említettekben, ami bizonyára igen hízelgő volt számára. Az idő előrehaladtával a fiatalember leveleiben mindinkább megfigyelhető kedvese hiányának egyre erőteljesebb kifejezése. Már február közepén - még csak másfél hónapja kerültek közel egymáshoz- jegygyűrűt szerzett, amelyet mielőbb el is kívánt küldeni a lánynak azzal, hogy viselje hazatértéig, az eljegyzési ünnepség megtartásáig. Esetükben tehát ha távházasságról nem is, de táveljegyzésről beszélhetünk. (Némileg mellékes kérdés, hogy Jani a fronton, „valahol Oroszországban” mi módon szerezhetett ékszert. Az is felvetődhet ezzel kapcsolatban, hogy valamilyen katonai szabályzatba ütköző cseleke6o Uo., 1944. március 17. 42