Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)

lünk, morognak ránk és mi pedig a fogunkat csikorgatjuk és egyetlen örömünk az alvás.”53 Valljuk be, ez a fogalmazásmód nem a csatára készülő hőst vagy a szíve hölgyéért elepedő udvarlót juttatja eszünkbe... A keresetlenség, a gondolatok pátosz nélküli megjelenítése nem jelenti persze azt, hogy a fiatalember ne szegődött volna szívesen Klára lovagjául, sőt ezek a sorok talán közvetlenebb kapcsolatról, több bizalmasságról árulkodnak, mint a hódításra törekvő elbeszélések. Feri leveleit általánosságban az jellemezte, hogy számos apróságot közölt a körülötte zajló eseményekről, ám mégis inkább saját reflexióira koncentrált. Mind a vele történteknél, mind az általuk kiváltott reakcióknál összességében nagyobb hangsúlyt kapott az Klárával való majdani találkozás lehetőségének hangsúlyozása, vagy éppen a lány nem megfelelő, nem elégséges kommunikációs gyakorlata feletti bosszankodás, szemrehányás.

A fiú másfél év után sem volt képes megemészteni, hogy levelezőpartnere nem képes az ő kívánságainak, igényeinek megfelelően viszonyulni hozzá, akit még arra sem tudott rábeszélni, hogy végre cserélje valami bizalmasabbra az „üdvözlettel” kifejezést (annak ellenére, ami például a moziban történt közöttük). S 1944 elejére valami már bizonyosan elszállt a korábbi szép reményekből, Feri ugyanis utolsó fennmaradt levelében már csupán jó barátnak nevezte magát; igaz, ehhez viszont kétértelműen hozzátette: ne nehezteljen Klára amiatt, hogy jó barátként „csókollak” kö53 Uo., Baja, 1943. november 11.

szöntéssel búcsúzott a lánytól — hiszen olykor látni csókolódzó barátokat is... Nyilvánvaló, hogy a fiatalember érzései túlmutattak a puszta barátságon - ám, hogy ő valójában mennyiben tartotta magát csupáncsak barátnak, ez nehezen eldönthető kérdés. Feltételezhető, hogy önmeghatározása ellenére mégis többnek gondolta magát egyszerű pajtásnál, hiszen például az említett levélben is meglehetősen kétértelmű évődést engedett meg magának. Az iránt érdeklődött a 18 éves lánytól, hogy jól érzi-e magát kismamaként (!), tud-e peszt- rálni, majd arra kérte, mindenképpen sajátítsa el ezt a tudományt, hiszen még bizonyosan hasznát fogja venni... „Másnak ne mutasd meg ezt a levelet, mert biztosan rosszat gondolsz rólam” - fejezte be a daj- kaságra vonatkozó eszmefuttatását az ifjú, mely megjegyzés azt sejteti, tisztában van azzal, hogy sorai mindenképpen félreérthetőek, s bizonyára Klára sem csupán azt hallja ki belőlük, amiről azok a „felszínen” szólnak: a rokonságban nemrég született kisgyermek és a nagylány kapcsolatáról érdeklődött.

Az iratanyagban nem található ’44 januárját követő, Feri által írott levél. Kérdéses, hogy ez minek tulajdonítható: elvesztek az ez után keltezett írások, netán a fiatalemberrel történt valami, ami miatt nem tudott írni, vagy végérvényesen megromlott Klára és Feri kapcsolata? Amennyiben az utóbbi változat a helytálló, úgy bizonyára közrejátszott a történtekben a harmadik ifjú, Jani személye is.

54 Uo., Baja, 1944. január 27.

40