Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Rácz Attila: Cinkotai munkásőr(dög)ök
lékeztetnek. A tárgyak felemlítése is súlyos megrázkódtatást okozott.”41 Ha az eset később eszébe jutott, szorongó érzés vett rajta erőt, időnként jobbra elesett vagy eláju lt. A tárgyalásig az utcára sem ment ki. A halott özvegyének, Szirony Istvánné- nak december 7-én kezdődött a kezelése, s az év végén engedték egyhetes adaptációs szabadságra. Az orvosok úgy látták, felépült, január 8-án gyógyultan elbocsátották. Még a kórházban megtudta, hogy jobb állásba is helyezték, a gyár átvállalta OTP-tartozásuk törlesztését, a munkások pedig gyűjtést szerveztek a temetkezési költségek átvállalására. Ám az özvegy felépülése csupán látszólagos volt. 1966. március 9-én szomszédja, Németh Pálné figyelt fel arra, hogy a hároméves Szirony Ágnes és a nyolcéves Gábor egyedül sír a lakásban. Azt mondták, anyjuk előző este lefektette őket, levetkőzött, ám nem találják. A szomszédok is keresni kezdték, de ők sem lelték a kamrában sem, ám amikor az ún. rókalyukon keresztül felnéztek a padlásra, ott találták Szironynét felakasztva, a létra pedig fel volt húzva. Ruházata csak egy kombiné volt, lábáról pedig leesett a papucsa. Az asszony sógornőjével vasárnap kint járt a temetőben, s a férje sírjánál így szólt: „a gyerekeket neked kell felnevelned”. Persze nem vették komolyan. Búcsúlevelében is csak annyit hagyott 41 A bűnjelként lefoglalt tárgyak kiadásával az a morbid helyzet fordult elő, hogy ezeket Krisztiánnak még 1968. február 13-án is vitte a posta, innen természetesen többször visszajött, hogy az ügyfél nem vette át, majd, hogy elhalálozott. 42 Nem is lett volna egyedülálló a vállalkozás a történettudományban, Id.: Schama, Simon: Dead meg, hogy ne mondják el a gyerekeknek, hol van, hogy meghalt. Árváinak gyámja az elhunyt sógornője, Németh Józsefné lett. Ezen a ponton megakasztom a történet folyását. Bizonyára felmerült Önökben: mi ez az egész? „Igaz-e” amit leírtam? Mindennek mennyi a valóságtartama és mennyi a kita- láció? Hiszen honnan tudhatja negyven év után bárki is, milyen színű kesztyűt viselt az elkövető, mit láthatott a gyárudvarból, vagy hogyan nézett ki a páncélszekrény környéke? írás közben megfordult a fejemben, hogy kitalált szereplőkkel, elképzelt helyszínen és időben a sok-sok munkásőr történetből fikciós történetet „gyúrok össze”.42 Mint a lábjegyzetekből látható, többnyire bírósági iratokat használtam fel, azaz valós levéltári források feltárásával csak az iratokban található információkat használtam fel a történet rekonstruálására. Bármennyire objektiven is kívánunk azonban eljárni, az iratok jellegéből adódóan az értelmezés bizonyos mértékig mindig szubjektív lesz, hiszen a bíró, a rendőr, a tanúk és a megfélemlített és rettegő vádlott konstruált története áll csak rendelkezésünkre. Vajon milyen mértékig adta a bíró (illetve a bírói tanács) szájukba a szavakat? Köztudott, hogy a bíróságokon a mai napig is a bíró jegyzetel, majd ezen jegyzetek alapján Certainties: Unwarranted Speculations. London, 1998., vagy MacCormach, Russel: Night Toughts of a Classical Physicist. Harvard University, Cambridge and London, 1991. A természettudósok is tettek hasonló kísérleteket, Id.: Sagan, Carl - Druyan, Ann: Elfelejtett ősök árnyai. 325-332. old. A személyes adatok kezelésére sem szokatlan a valóságostól eltérő nevek szerepeltetése. 322
