Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)

rolt, rádiót hallgatott, akkor ezt így értékel­29 te: „ma nem történt semmi . A második, illetve a harmadik „szakasz­ban” - amelyet 1939 májusától, illetve 1939 szeptemberétől számíthatunk - már megjelenik egy hódoló, bizonyos Laci, aki­vel a polgárista lányka hosszasan beszélge­tett, aki bókokat mondott neki, „kérdezte hány éves vagyok, ki vagyok fejlődve, s kár hogy iskolába járok [sic!]”30; „féligérthető­en” szerelmet vallott,31 de az ablakon ke­resztül távozott, amikor Klára apja hirtelen hazaérkezett. A lánynak láthatóan igencsak jólesett Laci közeledése, s ő maga is min­dent megtett annak érdekében, hogy kap­csolatuk fennmaradjon, elmélyüljön. Ami­kor csak tehette, nyitott ablaknál tanult, hogy a fiú megszólíthassa (és - úgy tűnik — a nyitott ablak később is nagy szolgálatot tett nekik); máskor látványosan az iskola felé sietett, hogy Lacit a szülői háztól biz­tos távolban bevárhassa; vagy éppen búsko­morságot fogadott, amiért a szülei eltiltot­ták a fiatalembertől; ugyanakkor a fiú előtt igyekezett türtőztetni magát, és az emlí­tett vallomásra sem válaszolt semmit - an­nak ellenére, hogy a nap további részében ő járt az eszében. A szülők tehát nem szível­ték ezt a kapcsolatot, s véleményüket - a napló tanúsága szerint - kifejezésre is jut­tatták: Klára sok szidást kaphatott emiatt, ám nemigen vette szívére. Bár feljegyzései­ben említett egy-két ilyen esetet, mégsem tulajdonított nekik különösebb jelentősé­get, csak apja vagy anyja afféle szurkálódá- sának értékelte, melyet gyakran tapasztalt, s amelyekről már a napló első részében is említést tett, minden különösebb érzelmi töltés nélkül. Valami azonban megválto­zott a napok számbavétele körül: ebben az időszakban már alig érhető tetten az előző­ekre jellemző leltár-jelleg. Klára már csak elvétve tartja érdemesnek az olvasásra vagy a házimunkák végzésére vonatkozó feljegy­zéseket a napi események között. Ehelyett a fiúval való találkozásainak kis élőképei, a kapcsolatuk mentén zajló történések jel­zésszerű leírása alkotják a rövid kis bejegy­zések magját. Emellett csupán néhány vendégség, mozilátogatás lajstromozása kerül a kis könyvbe, valamint az iskolai élet egy-két aprósága (inkább kellemetlen­sége): például amikor rossz jegyet kapott, ám amiről otthon nem számolt be. A negyedik és ötödik részben - az 1940 márciusától, illetve 1940 novemberétől kezdődő bejegyzésekben - a hangsúly még erőteljesebben a külvilág, pontosabban egy bizonyos fiatalember és a barátnők felé to­lódik, s az iskolai élmények is többnyire csak jelzésszerűen bukkannak elő, a koráb­ban meghatározó felsorolásjelleg pedig tel­jesen el is tűnik. Klárának ekkoriban már érzékelhetően eszébe sem jutott napi te­endőinek kommentár nélküli egymás mel­lé sorakoztatása, s csakis azokat az esemé­nyeket örökítette meg, amelyek érzelmileg valamilyen szempontból megérintették (érzelmeire amúgy nemigen tért ki részle­tesebben, az iskolai dolgozataira jellemző lírai szárnyalások helyett csupán elbeszélte az eseményeket, mintha csak barátnőinek számolna be az aktuális történésekről, az önreflexiót csupán félmondatokra szorít­29 Uo„ 1938. augusztus 3. 31 Uo., 1939. november 14. 30 Uo., 1939. szeptember 23. 31

Next

/
Thumbnails
Contents