Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Koltai Gábor: Az ószeres pártcsoport tündöklése és bukása
kát” [sic!].35 Egy 1949. márciusi jelentés szerint pedig: „Érdekes jelenség az, hogy a kizárt zsidó tagságra a cionista szervezetek erős cionista propagandát gyakorolnak és igyekeznek az egész felülvizsgálatot zsidó- ellenes politikának beállítani.”36 Bár konkrét adatokkal nem rendelkezem a kereskedők származására vonatkozóan, de az a korabeli közbeszédben evidenciának számított, hogy a (használtcikkekkel) kereskedők többsége zsidó volt. A felülvizsgálatnál mindenesetre arra nincsen bizonyíték, hogy bárkit is a zsidósága miatt zártak volna ki az ószeresek közül, igaz, az ellenkezőjére sincsen adatom. Mindenesetre a jövőbeni társadalomtörténeti mélyfúrások nem kerülhetik majd meg ezt a kérdést sem az MDP politikája társadalmi hatásainak vizsgálatakor. Visszatérve a Vili. kerület és a fővárosi pártvezetés csatájához, ide illeszkedik a tanulmány elején említett hét munkásnő fegyelmi ügye is. 1949. január 25-én Szigeti Béla ószeres alapszervezeti titkár feljegyzést küldött a Nagybudapesti PB Szervezési Osztályára, amelyben részletesen jellemzi a Marosán Györgyöt felkereső pártmunkásokat. Mint az iratból kiderül, mind a hét asszony az alapszervezet vezetőségi tagja volt egészen a 3-as számú felülvizsgáló bizottságok ellenőrzéséig. A bizottságok ekkor a legkülönfélébb okok miatt zárták ki az asszonyokat (kispolgári származás, ideológiai képzetlenség, nem őszinte a párthoz stb.). Szigeti a felülvizsgálat ered35 BFLXXXV.103.b 34. fie. Jelentés a Vili. kerületi MDP-szervezet december havi munkájáról, 1949. január 7. 36 BFL XXXV. 103.b 40. őe. Az MDP Vili. Kerületi PB jelentése az 1949. február havi munkájáról, 1949. ményét jogosnak tartotta, és ki is emelte feljegyzésében, hogy a „7 kizárt tag egyéni hiúságból ment el panaszt tenni és nem a párt iránti szeretetből”.37 A korábbi SZDP-s Szigeti Béla helyzete nem lehetett egyszerű ebben a szituációban. Egyrészt - ószeres foglalkozásúként - képviselnie kellett a felszámolástól fenyegetett ószeres pártszervezetet, másrészt nem mehetett szembe a VIII. kerülettől kiküldött felülvizsgáló bizottsággal sem, ha nem akarta saját sorsát is megnehezíteni. Természetesen arra nincsen adatunk, hogy Szigetinek milyen befolyása volt a kizárásokra, hiszen azt a feltételezést sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy maga a párttitkár sem akarta a pártszervezeten belül tudni a hét pártmunkást. Mindenesetre Szigetinek óvatosan kellett bánnia azzal, hogy mivel vádolja meg a hét munkásnőt, ezért nem is a kispolgári származásra, hanem inkább a hiúságra és a nem pártszerű magatartásra hívta fel a budapesti vezetés figyelmét. A kizárások végül a már ismertetett módon oldódtak meg, azaz a hétből öt asszonyt tagként vagy tagjelöltként visszavettek a pártba. Mire utalnak az eddig ismertetett szövegek? Már 1948 őszén látványosan megindult az ún. kispolgári elemek kiszorítása az MDP-ből, azonban ekkor mégnem született meg a végleges döntés az ószeres és a zsib- árus pártcsoport jövőjéről, amit Mező Imre fellépése, illetve a Marosán Györgyhöz forduló hét asszony ügye is jelez. A kerület és március 3-4. 37 BFL XXXV.95.1164. őe. Az MDP Vili. kerületi ószeres csoport titkárának feljegyzése a Nagybudapesti Szervezési Osztály részére, 1949. január 25. 299
