Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

még Moskovics Mózest is megkísértette, hiszen egy alkalommal jelezte, hogy elvállalná ezt a munkakört.

Mivel az óbudai villamosvonalon ugyanazok az ellenőrök fordultak meg, a hasonló szituációk is rendszeresen ismétlődhettek. Ezekben a helyzetekben, amelyek közül néhányat tanulmányunkban részletesen ismertettünk, kalauz és utasok többnyire sikeresen alkalmazták - még a váratlan helyzetekhez is ügyesen alkalmazkodva - a sokat látott szituációknak megfelelő és „gyakorolt” megoldási lehetőségeket.

Moskovics Mózesnek egy évtized után sikerült a nagyvárosban saját igényeinek megfelelő lakóhelyet találnia, ahol közvetlen környezetében zömmel a zsidó közösség tagjai laktak, és ami munkahelyét tekintve is előnyösnek bizonyult számára. Amikor eljött szülőhelyéről, Biharnagyba- jomból, Czeglédi Gábor bíró egy bizonyítványt, mai kifejezéssel élve ún. „erkölcsi bizonyítványt” állított ki részére. „Mely szerint alólírott elöljáróság által hivatalos hitelességgel bizonyíttatik, miszerint az 1874. évi május 18-án született Moskovits Mózes nagybajomi illetőségű, bizonyíttatik továbbá az is, hogy fentebb nevezett magát erkölcsi tekintetben mind ez ideig kifogástalanul viselte. Nagybajom, 1893 aug. I.”49 - áll a dokumentumban. A 19 éves fiatalember valószínűleg nem ismerte Budapestet, ezért először rokonokhoz, ismerősökhöz költözhetett a többnyire zsidók által lakott Dob utcába, s innen jelentkezett először kalauznak 1895 júniusában. Házasságát követően, amikor másodízben jelentkezett kalauznak, 1900 júniusában már a

VI. kerületben a Szondi utca 30. alatt lakott családjával. Munkahelyének megszerzése és helyzetének stabilizálódása után költözött Óbudára, a Lajos utca 101-es szám alá, ahol ismereteink szerint a továbbiakban lakott. Az övezet földszintes beépítettsége, a hosszan elnyúló telkek, a rajtuk épült hosszú, sok esetben rokon családok által lakott házak falusias jellegű környezetet alkottak, közel a Belvároshoz. Valószínű, hogy az „otthonról” hozott megbízható ismeretek tették Moskovics Mózest jó libaárussá az Óbudai-piacon, hiszen - a kalauzok többségéhez hasonlóan - ő is egy fővárostól távoli faluból származott. Erre a szakismeretre nagy szüksége is lehetett, hiszen vevőköréhez tartozhattak az óbudai, jelentős létszámú zsidó közösség tagjai is. A libákat hajnalban a Csarnokban vásárolta és szállította - ingyenes jegye birtokában villamoson - Óbudára, ahol nyilvánvalóan csak a megfelelő minőségű árut lehetett eladni a tisztes haszon reményében.

Lakóhelyének kiválasztása azért is szerencsésnek mondható, mert a háza előtt ment el az a villamosvonal, amelyen többnyire dolgozott. Az egyik irányban néhány megállónyira - a Pálffy és a Tölgyfa utca kereszteződésénél - volt a remíz, ahol munkára kellett jelentkeznie, míg a másik irányban — a Polgár téren, a Tavasz és a Polgár utca ide torkolló szakaszain - hasonló távolságban a piac. Mindenesetre 1904 szeptemberében már itt élhetett, mert Pulai ellenőr feljegyzése szerint Elszász fakereskedő, aki a Lajos utca 75. szám alatt lakott, azt mondta a kalauznak, hogy akkor fizet, amikor találkozni fog majd vele az ut49 Uo., Bizonyítvány, 1893. augusztus 1.

286