Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

még Moskovics Mózest is megkísértette, hiszen egy alkalommal jelezte, hogy elvál­lalná ezt a munkakört. Mivel az óbudai villamosvonalon ugyan­azok az ellenőrök fordultak meg, a hasonló szituációk is rendszeresen ismétlődhettek. Ezekben a helyzetekben, amelyek közül néhányat tanulmányunkban részletesen is­mertettünk, kalauz és utasok többnyire si­keresen alkalmazták - még a váratlan hely­zetekhez is ügyesen alkalmazkodva - a sokat látott szituációknak megfelelő és „gyakorolt” megoldási lehetőségeket. Moskovics Mózesnek egy évtized után sikerült a nagyvárosban saját igényeinek megfelelő lakóhelyet találnia, ahol közvet­len környezetében zömmel a zsidó közös­ség tagjai laktak, és ami munkahelyét te­kintve is előnyösnek bizonyult számára. Amikor eljött szülőhelyéről, Biharnagyba- jomból, Czeglédi Gábor bíró egy bizonyít­ványt, mai kifejezéssel élve ún. „erkölcsi bizonyítványt” állított ki részére. „Mely szerint alólírott elöljáróság által hivatalos hitelességgel bizonyíttatik, miszerint az 1874. évi május 18-án született Moskovits Mózes nagybajomi illetőségű, bizonyíttatik továbbá az is, hogy fentebb nevezett magát erkölcsi tekintetben mind ez ideig kifogás­talanul viselte. Nagybajom, 1893 aug. I.”49 - áll a dokumentumban. A 19 éves fiatal­ember valószínűleg nem ismerte Budapes­tet, ezért először rokonokhoz, ismerősök­höz költözhetett a többnyire zsidók által lakott Dob utcába, s innen jelentkezett először kalauznak 1895 júniusában. Házas­ságát követően, amikor másodízben jelent­kezett kalauznak, 1900 júniusában már a VI. kerületben a Szondi utca 30. alatt lakott családjával. Munkahelyének megszerzése és helyzetének stabilizálódása után költö­zött Óbudára, a Lajos utca 101-es szám alá, ahol ismereteink szerint a továbbiakban la­kott. Az övezet földszintes beépítettsége, a hosszan elnyúló telkek, a rajtuk épült hosszú, sok esetben rokon családok által la­kott házak falusias jellegű környezetet al­kottak, közel a Belvároshoz. Valószínű, hogy az „otthonról” hozott megbízható ismere­tek tették Moskovics Mózest jó libaárussá az Óbudai-piacon, hiszen - a kalauzok több­ségéhez hasonlóan - ő is egy fővárostól távo­li faluból származott. Erre a szakismeretre nagy szüksége is lehetett, hiszen vevőkö­réhez tartozhattak az óbudai, jelentős lét­számú zsidó közösség tagjai is. A libákat haj­nalban a Csarnokban vásárolta és szállította - ingyenes jegye birtokában villamoson - Óbudára, ahol nyilvánvalóan csak a megfele­lő minőségű árut lehetett eladni a tisztes haszon reményében. Lakóhelyének kiválasztása azért is sze­rencsésnek mondható, mert a háza előtt ment el az a villamosvonal, amelyen több­nyire dolgozott. Az egyik irányban néhány megállónyira - a Pálffy és a Tölgyfa utca kereszteződésénél - volt a remíz, ahol munkára kellett jelentkeznie, míg a másik irányban — a Polgár téren, a Tavasz és a Pol­gár utca ide torkolló szakaszain - hasonló távolságban a piac. Mindenesetre 1904 szeptemberében már itt élhetett, mert Pulai ellenőr feljegyzése szerint Elszász fa­kereskedő, aki a Lajos utca 75. szám alatt lakott, azt mondta a kalauznak, hogy akkor fizet, amikor találkozni fog majd vele az ut­49 Uo., Bizonyítvány, 1893. augusztus 1. 286

Next

/
Thumbnails
Contents