Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

tásával kezdődött, melynek stílusa és tar­talma megfelel a többi hasonló, állásra pá­lyázó által írt levélnek. A kérelmező kény­szerhelyzetben volt, és érzékelhetően min­den formai követelménynek szeretett vol­na megfelelni, ezért valakivel megíratta a kérvényét, amelyben mindent megígért, hogy hozzájuthasson az óhajtott munká­hoz. A beadvány így szól: „Nagytekintetű Igazgatóság! A legnagyobb tisztelettel alulírott ese­dezem a nagytekintetű Igazgatóság magas színe előtt, miszerint engem a közúti vas­pályához kocsivezetőnek alkalmazni ke­gyeskedjék. Biharnagybajomi születésű 21 éves, nőt­len izr. vallású vagyok és két évig a folyó hó 1-én feloszlott társas-kocsi magánvállalat­nál voltam, mint kocsivezető alkalmazva, mely idő alatt magamat úgy rendőri, mint egyéb tekintetben kifogástalanul viseltem, soha büntetve nem voltam és jelenleg sem állok bűnvádi kereset alatt. Miután tehát jelenleg állomás nélkül va­gyok és forró vágyam volna, ha a nagytekin­tetű Igazgatóság nagyra becsült pártfogását megnyerve a közúti vaspályánál kocsivezető lehetnék, és miután, mint írni, olvasni tudó, a magyar és német nyelvet bíró ifjú elég edzetnek is érzem magam, hogy az általam alázattal kért állást betöltsem, újból tiszte­letteljesen esedezem, miszerint engem ko­csivezetőnek felvenni kegyeskedjenek. Pontos és lelkiismeretes szolgálatot ígérve vagyok Budapesten a nagytekintetű Igazgatóság alázatos szolgája Moskovics Mózes”14 h BFL XI.1511 .k Moskovics Mózes személyzeti dossziéja. Kérvénye, 1900 júniusa. A kérvény benyújtását követően az am­biciózus fiatalembert, aki a VII. kerület Dob utca 69-ben, a földszint 14-es számú lakásban lakott, a kérvényére ráírt meg­jegyzés alapján először orvosilag megvizs- gálandónak nyilvánították, majd 1895. júli­us 18-án alkalmasnak ítélték a kalauzi pályára. Az ígéretesnek induló pályafutás első periódusa mégis viszonylag rövid ideig tartott, mert kalauzunk az első egy-másfél év után különböző fegyelmezetlenségeket követett el munkája során. Ezek közé tar­tozott a késés, a hanyag jegy- és menetle­vél-kezelés, valamint hűtlen jegykezelés, melyek folytán a fiatal kalauzt 1897. au­gusztus 30-án elbocsátották állásából.15 A hűtlen jegykezeiés bizonyult a legsúlyo­sabb vétségnek, hiszen ez azt jelentette, hogy saját hasznára dolgozott a jegyárusítás manipulálásával. Ajegyek eladása, kezelése mai szemmel nézve bonyolultnak tűnhet. A legfontosabb jegytípusok a menetjegy és a szakaszjegy voltak. A menetjegy egy vonalra, azaz „vi­szonylatra” volt érvényes végállomástól végállomásig, és 20 fillérbe került. A sza­kaszjegy egy vonal meghatározott rövidebb szakaszaira volt érvényes, ezért csak 12 fil­lérbe került, de ha a szakaszhatárokat át­lépte valaki, ismét fizetnie kellett. A me­netjegyeken, hogy ne használjanak túl sok fajtát, több vonalat, azaz viszonylatot is fel­tüntettek, míg a szakaszjegyeken egy vonal valamennyi szakaszát jelezték. Ezek a je­gyek ugyanakkor gyermekjegyként is funk­cionáltak és léteztek kedvezményes jegyek is. A jegyeket úgy nyomtatták, hogy lyu­15 üo., Belső oldal, büntetések rovat. 267

Next

/
Thumbnails
Contents