Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
vagy védekeznek vele szemben, netán harcolnak ellene. „A köznapi egyéniség - az egyszerű átlagemberé - sokáig érdektelen volt a leírás számára. Kiváltságnak számított az, ha valakit megfigyeltek, részletesen leírtak, napról napra folyamatosan követtek és regisztráltak. Egy ember élettörténete, sorsának rendszeresen feljegyzett eseményei részét képezték hatalma egyéb szertartásainak. A fegyelmi szemlélet megfordítja ezt a viszonyt, leszállítja azt a küszöböt, ahol a leírható egyéniség kezdődik, és a leírást az ellenőrzés eszközévé, a hatalomgyakorlás módszerévé teszi. Nem emlékműről van már szó az utókor számára, hanem esetleges felhasználásra készült dokumentumról.”5 Ezeket a leírásokat, feljegyzéseket az átlagemberekről a hatalom készítette-készíti saját szempontjai alapján, tehát az ellenőrzöttekről az ellenőrzők. A legfontosabb kérdés ezekkel a forrásokkal kapcsolatban, hogy lehet-e ezek alapján a magán- vagy személyes történelemről érdemi állításokat megfogalmazni. A hatalom, az ellenőrzés Foucault által vázolt mechanikus rendszere az elszemélytelenedés és az elidegenedés világa. Ez a rendszer azonban őszerinte sem való- sult-valósul meg maradéktalanul, sőt meglehetősen soka kivétel, az olyan különleges tulajdonságokkal rendelkező hely, amelyekre az általánostól - amennyiben van ilyen — eltérő szabályok vonatkoznak. Foucault szerint azok a terek, amelyek minden más helyszíntől eltérnek, két nagy csoportot alkotnak. Az egyikbe az utópiák 5 Uo„ 260-261. old. e Michel Foucault: Eltérő terek. In: Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések. tartoznak, amelyek olyan helyszínek, amelyeknek nincs valós helyük. A másik csoportot az ún. heterotópiák alkotják, amelyek „valós, létező helyek, a társadalom alapintézményeinek részei, egyfajta ellenhelyszínek, olyan konkrét módon megvalósult utópiák, melyekben a valós helyszínek, az adott kultúrában megtalálható minden egyéb létező helyszín, egyszerre képviseltetnek, követeltetnek vissza és fordíttat- nak ki; helyek, melyek minden helyen kívül esnek, jóllehet valóságosan behatárolhatók.”6 A „hatalom” kisebb-nagyobb ágensei, képviselői, letéteményesei természetesen ezeken a helyeken is igyekeztek- igyekeznek ellenőrizni és nyilvántartani az átlagembereket, a munkavállalókat. Tanulmányunk egyik célja egy ilyen különleges munkahely vizsgálata, amely a modern kor egyik szimbólumává vált. Ez a nagyvárosi közlekedést, elsősorban a tömegközlekedést forradalmasító városi vasutak, mai nevükön a villamosok, a villamos- közlekedést bonyolító vállalatok világa.7 Ezen cégek új típusú kapitalista nagyvállalatok, amelyek az előbbiekben felsorolt jellegzetességekkel, tehát nagy műhelyekkel és irodaházakkal rendelkeznek, amelyek belső tereiben minden az elvárásoknak megfelelően, a megszokott módján zajlik, a munka, sőt még az ellenőrzés is. A városi közlekedéssel foglalkozó cégek működtetik ugyanakkor a villamosokat, a villamos vonalakat, karban tartják azok vágányait. A sínpárok ide-oda kanyarogva átszelik a településeket és a rajtuk közlekedő villamoLatin Betűk, Debrecen, 2000.147-155. old. ? Frissnyák Zsuzsa: A villamos. História, XXIII. évf., 2001.5-6. szám. 47-50. old. 262
