Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
sok olykor szinte el is vesznek a városi térben. A járművek pillanatnyi tartózkodási helye, a rajtuk utazó közönség száma, összetétele stb. az irányítás, a működtetés, a döntéshozatal központjaiból nem követhető, nehezen meghatározható paraméterei a közlekedésnek. A villamosokra is alkalmazhatjuk a Foucault által a vasútról írottakat. „Például leírhatjuk azt a viszony-együttest, mely definiálja az áthaladás színhelyeit, az utakat (a vonat esetében rendkívüli viszony-nyalábbal van dolgunk, lévén a vonat olyan valami, amelyen keresztülhaladhatunk, mellyel egyik pontból a másikba haladhatunk, illetve ami maga is halad).”8 Ebben a megfogalmazásban a tér mint különböző helyszínek viszonyrendszere jelenik meg, de ezen túl is számtalan, kiismerhetetlen, nehezen megragadható tényező teszi rendkívül összetett jelenséggé, fizikailag létező helyszínné, heterotópiává a villamost. Ezek a különleges munkahelyek azonban nemcsak ezen sajátosságaik miatt válhatnak az ellenőrző, fegyelmező hatalom elleni lázadás színtereivé vagy az együttműködés kereteinek kísérleti terepeivé, esetleg a feltétel nélküli behódolás helyszíneivé. Ezeken a helyeken, éppen azért, mert nehezebb „a hatalom” helyzete, berendezkedése, diffúziója, eredményesebben kérdőjelezheti meg elvárásait, céljait egy mindenütt jelenlévő szereplő - az emberi tényező. A munkavállalók, ha nem rendelkeznek megfelelő motivációval, általában igyekeznek feladataikat a legkevesebb szellemi és fizikai energia felhasználásával 8 Foucault 2000.: I. m., 150. old. megoldani, a munkahelyen, a környezetükben található lehetőségeket a maguk javára fordítani. Az alkalmazottak, ha szükséges, alkalmazkodnak, idomulnak a körülményekhez, de ha van rá lehetőségük, akkor viszont a maguk igényei szerint alakítják, formálják át munkakörnyezetüket, a hatalommal való kapcsolatukat. Tanulmányunkban ezért azt szeretnénk megvizsgálni, hogyan, milyen módon viselkednek az emberek - az ott dolgozók és az utasok - a villamosom a hatalommal szemben. Lehetőséget adnak-e „a hatalom” által készített források az átlagemberek törekvéseinek, a céljaik elérésére használt eszközöknek, módszereknek a bemutatására? Az átlagemberek és a konkrét hatalom viszonyát a mindennapok történelmének perspektívájából vizsgáló Alltagsgeschichte egyik teoretikusa, Alf Lüdtke szerint hasznos lehet Foucault javaslata, hogy a hatalmat erőviszonyokként értelmezzük, melyek egy térbeli és egy társadalmi mezőt „szerveznek”. Véleménye szerint: „Foucault hasznunkra van mindenekelőtt azért, mert szigorú egyoldalúsággal érvel azzal a tézissel szemben, hogy az állami uralom vagy a gazdasági termelés központjai alakítanák a sokak életét.”9 Mindezek alapján számunkra a kérdés az, hogy igazolható-e egy kalauz személyzeti dossziéjának a segítségével Alf Lüdtkének az a meghatározása, mely szerint „a mindennapok történetírása a cselekvőket nem önmagukban nyugvó szubjektumoknak tételezi. Sokkal inkább azt kísérli meg, hogy az önkontroll és az önmeghatározás lehetőségeit és határait a polgári szub9 Lüdtke, Alf: Anyagiság, hatalom-vágy és a felszín varázsa. Aetas, XVIII. évf. 2003.1. szám. 154. old. 263
