Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)

zasságkötés tulajdonképpen az otthon lévő fél anyakönywezetője előtt, nyilvánvalóan az egyik házasulandó jelenlétében történt meg. (így az a sajátságos helyzet is előállha­tott, hogy a házasságkötés pillanatában a hadi szolgálatot ellátó fél már nem is élt; a szabályozás erre is gondolt, és a frigy ebben az esetben is érvényes volt, hacsak nem ér­tesültek még az anyakönyvvezető elé vonulást megelőzően a halálesetről.) A „távol lévő és megjelenésében akadá­lyozott” személyek itthon lévőkkel történő házasságkötését rendkívüli módon támo­gatta a hatalom: az első ilyen eseményen - mely kevesebb mint egy hónappal az emlí­tett rendeletek kihirdetését követően, 1942 májusában, Budapesten ment végbe - megjelent Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter és Szendy Kálmán polgármester is, akik kis ajándékkal ked­veskedtek a vőlegénye helyett csupán egy virágcsokorba kapaszkodó arának.12 A vidé­ki közigazgatási tisztviselők hasonló ünne­pélyességgel bonyolították le az illetőségi területükön bejelentett távházasságokat. Az első ilyen módon házasuló nyíregyházi menyasszony például a városi elöljáróságtól a helyi előkelőségek gratulációi mellé tel­jes konyhafelszerelést is kapott; az első tiszti házasságkötést pedig Debrecen váro­sa köszönthette.13 A köztudatba egyre in­kább bekerülő jelenség nyomán hamarosan megszületett „A távházasság himnusza” cí­mű katonadal, és „Tábori muzsikaszó (Táv­12 Filmhíradó -1942. június. Magyar Nemzeti Filmarchívum MFI 957. 13 Hírek. Magyar Nők Lapja, 4. évf. 26. szám, 1942. szeptember 10.16. old. Hírek. Magyar Nők Lapja, 4. évf. 34. szám, 1942. december 1.14. old. házasság)” címmel rövidfilm is készült.14 Az egymástól sok száz kilométerre lévők házas­ságkötése igencsak megmozgatta az itthon lévők fantáziáját. Ezt az említett, nyíltan propagandisztikus célokat szolgáló alkotá­sok mellett a női lapok távházassággal kap­csolatos írásai is jelzik. Jól illusztrálja ezt a Vajnainé Török Júlia által jegyzett „Rozika távházassága” című elbeszélés, amelyben a Pesten szolgáló pesztrának kerül szerencsé­je a frontra kivitt kalauz személyében, aki nem szívesen várna az elköteleződéssel, és távollétében házasságra kíván lépni Rozival. A leány örömmel egyezik bele a dologba, és abbéli reményét fejezi ki asszonyának, hogy mire ura hazajön, talán már a gyermeke is megszületik. „Nézd, Rozika, az ilyesmi táv­házasságoknál nem szokás. Ott úgy kell csi­nálni, hogy meg kell várni a férjet, hogy visszajöjjön” - mondja irulva-pirulva a kis szolgálónak asszonya, egy orvos neje (!) a kis írás szerint, mire a jámbor menyasszony annyit mindenesetre elér, hogy ruhákat varr a leendő babának, akinek mindazonáltal most mégnem illik megszületnie.15-Tény, hogy a közvéleményt erőteljesen foglalkoz­tatta, mi is a távházasság célja és értelme, és hogy egyáltalán mire nyílik lehetőség egy ilyen kapcsolatban... A távházasság megkötése megbecsülést adott, s valamiféle emelkedésnek számított az itthon maradottak, a menyasszonyok ese­tében, hiszen a korabeli társadalom az asszonnyá válást (némi túlzással) a társadal­14 Délmagyarország, 33. évf. 1942. október 23. 15 Vajnainé Török Júlia: Rozika távházassága. Magyar Nők Lapja, 4. évf. 25. szám, 1942. szeptember 1. 8. old. 25

Next

/
Thumbnails
Contents