Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Bojti Ferenc: Találkozás egy (másik) fiatalemberrel
... holnap f ölkerekedek és elmegyek Sete - Béziers - Narbonne - Carcassonne - Castres - Albi - Montauban - Toulouse - Carcassonne és vissza - útvonalon egy kicsit kirándulni. Most még összepakolok, aludni is kell (lehetőleg korán akarok kelni), tehát jó éjszakát. December 12. szombat.1 f 10-kor keltem (nem túl korán), kimentem a toulouse-i útra. Egy fiatal mama vett föl kétéves kislányával. Átmentünk Séte-en és láttam a tengert. Sötétkék, komor a tenger, nem hullámzik, hanem hajlik, reped, gyúródik, mint a sztaniol vagy a vékony fólia. Fémesen csillog. És ugyanakkor - ezt csak franciául lehet mondani: immense. Rajta a hajók - hatalmas, sima testű építmények - az enyhe párában valószerűtlenül lebegnek a semmi közepén. A horizonton látom a Föld görbületét, és ahogy a tenger lecsordul oZajosan - a világ vége. Kedvem lett volna nekem is, mint a mesebeli királyfi, aki elérkezett a világ végére - leülni a peremére és lelógatni a lábam. Eddig és nem tovább. A tengerben nincs semmi emberi (ez benne az emberi), közömbös, tárgyi, ellenség. Idegen ség. December 14. hétfő. A/bi! Csodálatos... A toronyból lejövet bementem a katedrális melletti régi grófi kastélyba - később a Toulouse- Lautrec-ek laktak benne, ma TL. múzeum. [... ] Toulouse-Lautrec: érdekes, de Van Gogh, Gauguin ... mellett (nem csak testileg) eltörpül. Minduntalan Maupassant jutott róla az eszembe. Életképek, sokat eláruló portrék, szimpatizálás a „szegények” fáradtságával, karikatúraszerű bemutatása a semmittevőpolgárnak. Néhány valóságos mindennapos dráma (mint érdekesség), egy valóságos, nem mindennapos és személyes dráma: ÉLLÉS vues par TL. [NŐK, ahogyan TL. látja őket] (a nyomorék festő, aki mindenhova bejáratos, tanúja intim jeleneteknek, de aki e jelenetek hőseként szóba sem jöhet, aki nem számít, aki előtt nem zavartatják magukat a hölgyek), de ez minden. Szalmára „sztori" minden, mégsaját tragédiája is: meg kell adni, mesterien mesél. Maupassant, Maupassant! Kisembereket rajzol, de a kisembereket mégsem értem meg általa. [ ...] December 15. kedd. Különleges élmény! Délelőtt Toulouse-ban kerestem I.-t, de nyoma sincs. 1 f 3 felé kimentem az országúira: Foix-ba készültem, a közelében van Montségur vára az albigén sek utolsó menedéke. Rettentő rossz a stop, kb. 40 km-t öt kocsival tettem meg. Az ötödik a barátaihoz igyekezett: egy anarchista „Communauté" [kommuna] közel Foix-hoz, Communauté de Villeneuve du Bose. Égy tucatnyi fiatal - fiúk, lányok, 68 májusában öntudatra ébredt intellektüelek, de van közöttük paraszt is, két pici gyerek. Annyiban különböznek a rengeteg hasonló közösségtől, hogy határozott politikai céljuk van. Elvonultak a társadalomtól, mert választaniok kellett: vagy integrálódnak, vagy megőrizve függetlenségüket, harcolnak ellene. Egy kommunista közösséget akarnak lé ti ehozni, élevage, maïs, chèvres, artisanat [állattenyésztés, kukorica, kecskék, kézművesség] - dolgoznak, propagandát folytatnak, terjeszkedni a kainak, a rákos daganathoz hasonlítják magukat. Társadalmon kívül vannak, de ezer szál fűzi őket a társadalomhoz. Termékeiket eladják, szükségleteiket en gros szerzik be a boltokból Egyik társukba belekötött a rendőr, azzal az ürüggyel, hogy akadályozta a szervet kötelessége teljesítésében, éppen ma ítélték el 8 napra és 300 F-ra. A társaság együtt vonult a bíróságra, enyhe rémületet keltve a város polgárai között. A srácok tudják, hogy ez a per egy állomás. Mennél 253
