Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)

Azonban azokra is kiterjedt a társadalmi gondoskodás, akiknek nem volt szerelmes levelezőpartnerük: itt újra előtérbe léphettek a „szolgálatot vállaló” nők, akik felajánlották, hogy írnak azoknak a lábadozó sebesülteknek, akiknek tábori postaszámára nemigen érkezik üzenet. A szíves támogatások ilyen formájából nőtt ki 1943 első felében a „Magyar Jövőért Küzdő Leányok” mozgalma, akik már nem csupán a sebesült honvédekkel való levelezést vállalták, hanem azt is megfogadták, hogy a haza szolgálata érdekében feleségül mennek valamely nyomorékká lett katonához, akit nem vár otthon menyasszony. Azt, hogy az egész életre szóló elköteleződés, a - távolinak tűnő — békés jövőre szóló, végleges társ választása milyen sokat jelenthetett a besorozottaknak, nem csupán a hazafias leányok látták be: a kormány már 1942-ben biztosította az ezt lehetővé tévő sajátos házasságkötési formát.

„Mert azt írta a drága nő, hogy megvolt a távesküvő”10

A közönségesen csak távházasságként emlegetett intézményt az 1942. évi 2400. M. E. sz. kormányrendelet tette lehetővé (alkalmazását a honvédelmi miniszter 1942. évi 22.000 ein. 15. sz., valamint az igazságügyminiszter 34.000/1942. sz. rendeletéi szabályozták részletesen).11 A kor9 Papp Jenő: Leányhősök. Magyar Nők Lapja, 5. évf. 11. sz., 1943.április 10. Lóid.

10 Minden elmúlik egyszer. In: Minden csak hangulat: A daloskönyvek slágere. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1943, 48. old.

mányrendelet a „háború folytán ügyeinek ellátásában akadályozott személyek házasságkötésének, valamint a személyállapotot érintő egyéb jogcselekmények megkönnyítésére” született meg. Ügyeinek vitelében akadályozottnak számított az, aki honvédként, csendőrként, munkaszolgálatosként vagy egyéb honvédelmi munkásként a hadsereg kötelékében állt, illetve aki rendőrként, pénzügyőrként, erdészként vagy polgári szolgálatosként a „hadrakelt seregnél” dolgozott. A szabályozás értelmében házasságkötésükkor el lehetett tekinteni a kihirdetés vagy az erre vonatkozó felmentés alól is; az előbb megnevezettek közül pedig azok esetében, akik hadműveleti területen vagy az ország határain kívül eső területen tartózkodnak, házasságot köthettek annak ellenére, hogy a házasuló felek egymástól távol voltak. Ilyen esetben először az akadályoztatott félnek - két tanú jelenlétében - kellett nyilatkozatot tennie parancsnoka előtt, hogy házasságra kíván lépni egy adott személlyel. Az erről felvett jegyzőkönyv egy példányát az általa megnevezett személy lakhelyén lévő jegyzőséghez küldték, ahonnan értesítették az illetőt, akinek az értesítés kézhez vételét követően 90 napja maradt arra, hogy felkeresse a helyi anyakönyvvezetőt, és házasságkötési szándékát kinyilvánítsa a távol lévő, már nyilatkozatot tett személlyel. Amennyiben nem reagált a levélre, úgy a mondott időt követően elévült a messziről érkezett nyilatkozat. A há11 Magyarországi rendeletek tára, 76. évf., 1942.1. kötet. Magyar Királyi Belügyminisztérium, Budapest, 1943. 827-838., 1108-1121., 1155-1182. old.

24