Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Bojti Ferenc: Találkozás egy (másik) fiatalemberrel

ben én is részt vettem, és amelyek célja a szervezet első (legalsó) szintjének „nevelése” volt. Bence Sándor, az illegális szervezet Pór mögött második számú vezetője vallomásában így beszél erről: „A gyakorlati munka során három csoportra osztottuk azokat az embereket, akikkel foglalkoztunk. Az első a szimpatizánsok csoportja, ezekbe a mi nézeteinknek, a mi igényeinknek általában csak erkölcsi elemei voltak meg. A második csoporthoz azokat soroltuk be, akikkel már minden alapvető politikai kérdést tisztáztunk, és a kapcsolattartás jellege illegálisvolt. Ezeknek már irodalmat is adtunk. [A kínai, albán stb. követségekről kapott illegális irodalomról van szó.] Végül a harmadik azoknak a csoportja, akik alkalmassá váltak arra, hogy a csoportba beszervezzük őket. ”12 A kör az SZK/b/P történetét a sztálini, 1939-es kiadású rövid tanfolyam („krátkij kursz”) alapján tanulmányozta, s mintegy bevezetőként Lenin Mi a teendő című brosúráját olvastuk. A csoportot Vízi Eduárd vezette, akitől sokat tanultam a száraz politikai, illetve mozgalmi zsargonban íródott szövegek rejtett jelentésdimenzióinak feltárását, megértését illetően. Másfelől viszont zavaró volt számomra a csoport sztálinista ortodoxiája. Ekkor már hallottunk egyet s mást a GULAG-ról, olvastuk Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovicsít és lelkesedtünk érte, elborzasztott az, amit az ÁVH vagy a GPU kegyetlenkedéseiről, a koncepciós perekről hallottunk. Pass Lajos barátom a munkahelyén közvetlen és jó kapcsolatba került Rajk Lászlónéval, így első kézből szerzett információkat a sztáli12 Uo., 10. old.

13 ÁBTL-3.1.9. V-154419/1 Jegyzőkönyv Pór György terhelt kihallgatásáról 1968. március 12. 2. old, Id. uo., 2. sz. Jegyzőkönyv: Bence Sándor terhelt

nizmus egykorú módszereiről, cinizmusáról, aljasságáról. Egyre erősebb lett bennem a meggyőződés, hogy ami ellen lázadok, annak a sztálini korszak nem alternatívája, hanem sokkal brutálisabb előképe, archetípusa volt. 1970 őszére, franciaországi ösztöndíjam idejére már egészen bizonyosan így gondolkoztam. A forradalmi kommunista útról való letérést tehát a XX. Kongresszus (1956) helyett a húszas évek közepére toltam vissza. Amikor tehát francia barátaim révén megismerkedtem a trockizmus alapjaival, már készen álltam érzelmi befogadására.

Sz. Anna, Pór György felesége, akit a csoport vezetői többek között az én eszmei nevelésemmel is megbíztak,13 s az én felső kapcsolatom volt, azt a feladatot adta nekem, hogy foglaljak le a vizsgaidőszak utánra, január végére a bölcsészkari csoport részére, 9 főre szállást a nagyvillámi turista- szállón. Feltételezem, hogy az összezártság intenzív együttléte során dőlt volna el, melyikünk léphet a beszervezettség magasabb szintjére. Az utazás előtt két nappal azonban jött a hír, hogy Bambinót, Bencét és másokat letartóztatták, s a túra elmarad.14 A foglalást így visszamondtam, de jómagam mégis elmentem a Nagyvillámra egyedül, hogy végiggondoljam, hogyan tovább.

A következő hetek, hónapok a rendőrségi kihallgatások, az ismertté vált - vagy annak vélt — beszervezési kísérletek, a gyanakvás, félelem zaklatott légkörében teltek. Tanúkihallgatásom alkalmával engem is megpróbáltak beszervezni, és kikihallgatásáról 1968, február. 14. 5. old.

14 ÁBTL-3.1.9. V-154419/2 Jegyzőkönyv Bence Sándor terheli kihallgatásáról 1968. február 19.6. old.

238