Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Máté Imre–Sipos András: Máté Imre önéletrajzi feljegyzéseiből

lélése szintén jó tanulságot jelentett. Vágy­tunk már mindannyian a rend és a polgári élet fegyelme után. A nappalok mindenben megfeleltek ennek. Csak az éjjelek tar­tották meg izgalmas jellegüket. Amikor már én a minisztériumban állá­somban megerősítést nyertem, elköltöz­tem innen, búcsút mondottam tiszti bará­taimnak, és a Bakáts tér 5. szám alatt, Mikó Istvánné idősebb özvegyasszony lakásában béreltem egy kis udvari szobát. Később tudtam meg, hogy háziasszonyom Mikó szövetkezeti igazgatónak és Mikó igazság- ügyi miniszteri tanácsosnak az édesanyja. Ok is erdélyiek. Igen stílusos, jó magyar nagyasszony külsejével rendelkező, művelt és kedves hölgy volt, akinél szívesen lak­tam. Lényegében ezzel az időponttal in­dult meg számomra a pesti magánéletem. Innen, ha szép idő volt, gyalog sétáltam be a minisztériumba, máskor pedig a Lónyay úti villamossal. Ez a vidék sokkal csende­sebb volt, mint előbbi lakhelyem. Idáig az atrocitások nemigen jutottak el. Lakáso­mért havi 20 forintot10 fizettem. Ekkor még a pénzünk jó volt. Időközben kollégáim közvetítése révén számos úri családhoz lettem bevezetve. Persze majdnem kizárólag olyanokhoz, ahol eladó leány is volt. De nekem mindegy volt, lényeges az volt, hogy a Földmíve- lésügyi Minisztérium által gondozott érde­kek területén befolyásos családokkal ma­gánkapcsolatba kerültem. Alig telt el egy esztendő, és már minden számba jöhető család és személy tudta, ki vagyok, és erre a s Mikó Ferenc, bölöni, miniszteri tanácsos, később államtitkár az Igazságügyminisztériumban. magyar élet jellegzetessége mellett nagy szükség volt. Természetesen közben Budapest for­galmát, életét, társadalmi kapcsolódásait, a befolyásos rétegek érintkezéseit, a hivatali intrikák kulisszatitkait, a klikkek összeté­telét és harcait, a rokoni kapcsolatok kiha­tásait, a politikai élet szövevényeit és a ma­gánélet bevett szokásait figyeltem meg, és sajátítottam el. Gyűjtöttem az impresszió­kat, adatokat, híreket és ezeket magamnak jól elraktároztam. Igyekeztem minél gyor­sabban megemészteni és konzekvenciákat levonni. Minderre nagy szükség volt, miu­tán nem Pesten nőttem fel, és nem szár­maztam hivatalnok családból, ahol a gyer­mekkorban sajátítják el ennek az egészen jellegzetes életformának szükségleteit. Ekkor már étkezésem is meg volt szer­vezve, miután a minisztériumban volt egy étkezde, ahová főleg a nőtlen tisztviselők jártak enni. Itt újabb formában találtam érintkezést kollégáimmal. Az étkezés mo­noton, de elegendő volt. És anyagi viszo­nyainkhoz simult. Miután a kezdetnek ezen elemi osztá­lyait kijártam, és volt lakásom, kosztom, ru­hám és biztos állásom, fokozatosan nekilát­tam a tudományos területek tanulmányo­zásához. Könyvtárakba jártam, az egyete­men szereztem kapcsolatokat, és a hivatal könyvtárában található szakkönyveket ol­vasgattam. Kibontakozott egy év alatt új életem egész horizontja. Láttam azt, hogy a társadalmi nexusokat tartani és bővíteni kell, ott kell lenni a je­io Bizonyára elírás, helyesen 20 korona. 216

Next

/
Thumbnails
Contents