Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Máté Imre–Sipos András: Máté Imre önéletrajzi feljegyzéseiből

lentős családok fogadónapjain, a téli sze­zonban rendezett nagy bálokon, sport és egyéb eseményeken. De azt is láttam, hogy kollégáim nagyobb része ezzel ki is merí­tette minden idejét, eszükbe sem jut ta­nulni, egy magasabb rendű életre beren­dezkedni. Úgy látják, és abban igazuk volt, hogy vagyonuk, nevük és társadalmi kap­csolataik révén biztosíthatják pozíciójukat és előmenetelüket. Ha még hozzá jól is nő­sülnek, belépnek a Casinoba, kezükbe esik a marsallbot. Majdnem azonos volt a hely­zet a tisztikarban és a többi hivatalban, il­letve közéleti területen is. Mindenütt megvolt a környezet, amelyben ezt a kere­tet ki kellett építenie annak, aki karriert akart csinálni. Én nem láttam tehát ezt el- hanyagolandónak, azonban a fő célom nem ez, hanem tudás és önképzés volt. Láttam, hogy tehetségben felettük vagyok, azt is éreztem, hogy úgy testileg, mind szellemi­leg a legnagyobb feladattal is meg tudok birkózni, valamint elbírom az abnormálisra növelt terhelést is. Tehát amíg ezt az üres, de szükséges területet igyekeztem uralni, teljes energiával a magam szellemi vagyo­nának gyarapítására törekedtem. Tudtam azt, hogy nekem nincs apám, nagybátyám, sógorom, apósom, aki befolyásos körökben érdekeimet képviselje, és akikre tekintet­tel én automatikusan érem el a legmaga­11 Helyesen: Kováts-Nagy Sándor (1883-?) jogász, tisztviselő. Kisgazdapárti politikus, 1920-tól Bihar vármegye főispánja. 1922-től nemzetgyűlési képviselő. 1929-1949 között gödöllői közjegyző. 12 Lőrincz Ferenc (1898-1986) orvos, mikrobiológus, parazitológus. 1924-ben Szegeden szerzett orvosi sabb pozíciókat, így azt a tőkét kellett gya­rapítani, amelynek ereje áttöri ezt a nepo- tista frontot. Többet kell tudnom mindenkinél, ha már az Isten képességet adott hozzá, akkor szerezzem meg magam­nak azt a látókört és tudományos rangot, amivel ennek a jórészt szellemileg szegény társaságnak élére kerülhetek. Úgy érez­tem, hogy származásom kötelességemmé teszi, hogy frissítő erőt vigyek az enervált felsőbb rendűek életébe. Nem volt kétsé­gem, hogy elérem azt, amit akarok. És be­osztásom ehhez igen jó bázis volt. Nem le­hetett elnyomni már kezdetben, mert főnököm helytállót! azért, amit nálam elis­mert és ezen felül, tőle sokat tanulhattam. [1930-as évek] Időközben sok irányban társadalmi érint­kezésem is kiszélesedett. A legmelegebb és kedvesebb barátság Kovács Nagy Sán­dor11 volt főispán, közjegyző családjával épült ki. Veje Lörincz Ferenc egyetemi tanár, a Közegészségügyi Intézet későbbi igazgatója, egy kitűnő tudós és ember. Ná­luk rendszeres összejövetelek voltak ahol sok jelentős emberrel cseréltünk állandóan gondolatot. A legsűrűbben jött vendégük oklevelet, 1928-1936 között az Országos Közegészségügyi Intézet adjunktusa, a kórszövettani és parazitológiai osztályvezetője. 1934-től egyetemi magántanár. 1936-tól Szegeden, majd Kolozsváron a közegészségtan egyetemi tanára, 1943 - az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója. 217

Next

/
Thumbnails
Contents