Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Máté Imre–Sipos András: Máté Imre önéletrajzi feljegyzéseiből

lepve, de minden energiámmal igyekeztem a tények rugóit kihámozni, és a helyes eligazodás útját megtalálni.

Nagyon rövid idő alatt a közérdeklődés előterébe kerülő politikai események sodrába kerültem. A földbirtok helyesebb megoszlásának szabályozásáról szóló törvényjavaslat kidolgozásával főnökömet bízták meg. Munkájába csak engemet vont be.

A Meteor szállodában egy kis szobám volt. Szomszédjaim Horváth Gábor és egy másik főhadnagy voltak. Ok egy nagy bal- konos utcai sarokszobát foglaltak el. Jó baráti viszony fejlődött közöttünk, úgy hogy szabad időnket együtt töltöttük. Amikor pedig Horváth Gábor egyedül maradt szobájában, feladtam a magamét és hozzája költöztem be. Az együtt eltöltött pár hónap igen kedves és a nehéz időket megkönnyíteni alkalmas bohém időszak volt.

Horváth fivére volt Horváth Idának, a miniszterelnökség később nagyon is neves titkárnőjének, valamint fia annak a Horváth altábornagynak,8 aki az első világháborúban Horvátország egyik katonai parancsnoka volt. Életünk egyik jellemző tulajdonsága volt, hogy nemigen volt pénzünk. Éppen ezt a tényt kellett hangulatra felváltani. Szereztünk tehát néhány szórakozóhelyre, mint az Angol Park és egyik moziba „tiszteletjegyet”. Ha nem volt pénzünk, vacsora helyett szórakozni mentünk. De igen ritkán történt az meg, hogy az evés

s Nem sikerült egyértelműen azonosítani. Ilyen nevű tábornok nem szolgált a jelzett beosztásban az első világháború idején. Az altábornagyi rangot Horváth László érte el, akit a k.u.k. hadsereg vezérőrnagyaként 1917. január 1-jén nyugdíjaztak, és 1918. szeptember 8-án nevezték ki címzetes

kérdését ne tudtuk volna praktikusan megoldani. Ha nem volt másra pénzünk, vettünk egy dinnyét, és egy kis kenyeret. Felvittük a szobába, és a pincért berendelve megtéríttettük asztalunkat teljes komforttal, és megettük, jó viccek mesélése közben, a bőséges ennivalót. Utána pedig Angol Park.

Ablakunkból néztük éjszakánként a zajló eseményeket. Ez a vidék igen forgalmas és a forrongó eseményekhez közeli hely volt. Minthogy mindketten távol tartottuk magunkat minden izgalomtól, így az utcán nemigen járkáltunk éjjel, azonban nem fáradtunk el az éjszakai életnek a balkonról való tanulmányozásában. Ilyenkor jártak már a katonai őrjáratok, rendőri készenlétek, valamint a kommunista maradványok himpellérjei, de a zavarosban halászni szerető semmiháziak. Érthetően sok összetűzés, kiabálás, nyílt utcai gyilkolás és mindenféle atrocitás tarkázta az éjszaka eseményeit. Mindennapi esemény volt a jajgatás, segélykiáltás, rohanás és üldözés. Soha nem lehetett tudni, hogy ki a gazember, aki üldöz, vagy akit üldöznek. Avagy mindkettő. így nem volt tanácsos kimenni, vagy a segélykiáltásra reagálni. Nem egy esetben láttunk embereket leütni, izgalmas harcok után letartóztatni. Lövöldöztek és bicskáztak. Ez az időszak még a forradalom, ahogy akkor nevezték, az ellen- forradalom korszaka volt. Mindezek szemaltábornaggyá. (Balla Tibor szives közlése). Arra vonatkozóan nincs adat, hogy Horvátországban lett volna katonai parancsnok. (Ezúton is köszönöm Kiss Gábor és Pollmann Ferenc szíves segítségéta kérdés tisztázásához.)

215