Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Máté Imre–Sipos András: Máté Imre önéletrajzi feljegyzéseiből

hát olyan titkárféle munkaköröm lett. Volt ugyan ide beosztva egy fiatalember, akiről megtudtam az első percben, hogy gróf Nyáry Istvánnak hívják, ugyancsak azt a jelleget viseli, amit én kaptam. Inkább alacsony termetű, kerekarcú, lassú beszédű, raccsoló, de teljesen kifejezés nélküli tekintetű, inkább polgári kinézésű férfi volt. Pár nap alatt láttam, hogy igen jóindulatú, csendes, de határtalanul gyenge képességű ember, akit kétségtelenül grófi mivolta hozott minisztériumi szolgálatba. Nem tévedtem, mert édesatyja, aki hasonló nevet viselt, ebben a minisztériumban volt miniszteri tanácsos, ez időtájt már nyugdíjban, ugyancsak szerény képességei miatt. Nyáry gróffal jó barátságba kerültem rövid idő alatt. Láttam, hogy bizonyos mérvben ő is tisztában van azzal, hogy grófi származása tartja csupán állásban, mert bevallotta nekem, hogy ő bizony nemigen tud aktákat intézni. És azt hiszi, hogy ez a beosztás rá nézve nem előnyös, miután a főnökünk egy nagy tudású egyetemi tanár, aki nem igen sokra becsüli a tehetségtelen embereket. „Az a nézetem” - mondotta - „hogy reád itt nagy jövő vár, miután Te is ilyen tudós ember vagy". Józan elhatározással adottságainak megfelelőbb elhelyezkedést keresett és talált. Miután a háborúban főhadnagyi rangot nyert el, így felvétette magát a hadsereg kötelékébe, és mint gazdászati századost aktiválták. Amikor elbúcsúzott tőlem, csak ennyit mondott: „Én elmegyek innen egy nekem való pályára, tudod, gróf vagyok, és a hadseregnél az kvalifikáció, és hiszem, hogy elérem a legmagasabb rangot is. Neked igen sok jót kívánok, itt sokat tanulhatsz a főnökünktől és szép jövőnek elindulása lehet ez a beosztásod.” Csak néhányszor láttam őt ezután életemben, de igaza volt, mert pár év múlva már törzstiszt lett. Én pedig tényleg elindultam ezen a helyen igen nagy lendülettel a szélestávú jövő felé.

Főnököm magas, szikár, vörös bajuszú, szürkeszemű, végtelenül higgadt, de nagyon határozott ember volt. Hangos szót tőle hallani nem lehetett. Munkájában, alantasaival szemben és felettesei felé is lelkiismeretes, precíz, de hajlíthatatlan volt. Igen rövid idő alatt bevont munkájába, és tényleges munkatársává fogadott. Ez végtelenül nagy elismerést jelentett, miután zárkózottsága közismert volt, és munkatársaitól sokat kívánt. Számos tudományos könyve jelent meg, és három egyetemnek volt magántanára, illetve egynek rendkívüli nyilvános tanára. Családja a legelőkelőbbek közé tartozott. Felesége báró Jeszenszky leány volt. Heves megyében 1200 kát. holdas tehermentes birtoka és néhány háza volt. Minden kellékkel rendelkezett, hogy szellemileg, hivatalilag és magánéletében független legyen. Hívő, de nem bigott katolikus, aki gyermekeit a legpuritánabb módon nevelte, és magánéletét a polgári egyszerűség kereteiben rendezte be. Nagyon is takarékos természete meglévő vagyonát növelte. Semmi szórakozása nem volt. Nem járt a kaszinóba, nem ivott, nem dohányzott, nem kártyázott, minden percét a hivatal által le nem kötött idejének a tudománynak szentelte. Számomra nagy öröm volt miniszteriális pályámat ilyen ember mellett elkezdeni. Nagyon sokat tanultam tőle nemcsak a tudomány vonalán, hanem a hivatali helyzet megítélése

213