Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Viczián Zsófia: "Régen lev. lapokon láttam ilyent". Levelek a kitelepítésből Budapestre
mukra. A munkák megszervezését se csinálta jól: „Legjobb lett volna, ha Tű.ék 2 hétre fogadnak vkit bejárónak, mert bizony Neked is sok, azok után, amit írtál. Ki végzi el a pelenka és egyéb baba holmik mosását vasalását naponta?”51 S persze attól sincs elragadtatva, hogy a még gyermekágyas Tünde nem írt neki: „Tü. még nem írt pedig ágyban is lehetett volna ceruzával.”52 Összegezve elmondható, hogy a levelekből egy igen határozott anya-anyós képe bontakozik ki, akit még a távolság sem akadályoz meg felnőtt lányai további nevelésében. Amikor dicsér, akkor is úgy, hogy abban benne van egy kis ajakbiggyesztés is...„A sütemény finom! Gratulálok! Bizony álmunkban sem gondoltam volna, hogy a Te műved. Egyre találgattuk, ki sütötte és íme az én kis lányom. Ügyes vagy! A végén még kitűnő háziasszony is leszel!” Mindennapi élet a kényszerlakhelyen Mi olvasható ki a levelezésből a kitelepítésbeli hétköznapokat illetően? A fentiekben már láthattuk, hogy a helyiekkel bizonyos kapcsolataik épülnek ki és hogy legtöbbjük munkát is vállal. Albánné néha beszámol a falu híreiről is: ki halt meg, mi van a szomszédasszonnyal, aki még mindig olyan szép, mint leány korában... Értesülünk a propagandagyűlésekről, az erőltetett kölcsönjegyzésről, az erőszakos beszolgáltatásokról, a takarmány- és élelem-ellá51 Uo., 1953. július 26-án kelt levél. 52 Uo. 53 Uo., 1953. április 13-án kelt levél. 54 Uo., 1953. január 4-én kelt levél. tási gondokról - de mindenről csak nagyon óvatosan és szűkszavúan. Az is kiderül, hogy a kitelepítettek közt kiépül a társadalmi élet, segítik, meglátogatják egymást. Sokszor panaszkodik is, mert a sok vendég miatt nem haladt előre a varrással-kötéssel. Amikor az apa kórházba készül, akkor is ez a helyzet: „Szerencsére d.e. ill. reggel kezdtem csomagolni neki, mert d.u. egymásnak adták a kilincset a jóbarátok. Az utolsó 9-kor ment el. Mindenki hozott vmit: tojást, kalácsot, cukrot, disznóölésből stb. Persze mind a régiek.”54 A társadalmi élet persze megkövetel bizonyos megjelenést is. „Nagyon kellene a sötét háziruha. Itt az ember mindig szem előtt van, nem úgy mint otthon”55 - írja lányának, máskor pedig azt kéri, küldje le a Budapesten hagyott bundát: „Vasárnapra mégis nagyon agyonstrapált ez a kabát.”56 A vendégjáráson túl a szórakozást az újságok és könyvek jelentik, ezeket is rendszeresen kérik lányuktól, sőt, az édesapa szótárakat is szeretne, hogy egy kicsit felfrissíthesse nyelvtudását. Az egykori otthoni időtöltések közül leginkább a zenehallgatás hiányzik nekik, ezt mind az apa, mind az anya megfogalmazza többször is (talán azért is, mert Ilona konzervatóriumi tanulmányokat tervez, korábban zongorázott is). „Itt semmi zenében nincs részünk. Legfeljebb apu fütyörészése van, amely azonban olyan kétségbe esett kapálódzás ill. mesterséges elterelése gondolatainak.”57 „Örülök, hogy kedvvel gyakorolod a zongorázást. Véleményem szerint ez a leghasz55 Uo., 1952. május 15-én kelt levél, 56 Uo., 1952. január 28-án kelt levél. 57 Uo., 1952. július 4-én kelt levélben (anya). 178
