Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Viczián Zsófia: "Régen lev. lapokon láttam ilyent". Levelek a kitelepítésből Budapestre
nosabb időtöltés, ill. tanulás, amely az egész életet megszépíti. Különösen az •• ' j)58 oregseget. A hétköznapokban nem éri direkt erőszak őket, vagy legalábbis nem számolnak be róla. Az anya 1953-ban ír először éjszakai rendőri ellenőrzésekről meglehetősen kódolt nyelven (de amikor a lánya nem érti, maga fejti meg neki a kódot). „’Angyali’ látomásom volt 16 és 20-án vagyis az éjjel is. Sűrűsödnek, ha így megy naponta v. óránként lesz. Az idegeim tönkre mennek, egyenlőre csak az a baj.”59„Úgy látom, az angyalokat nem érted, pedig megmondtam és nem látomások, hanem valóság, hogy éjfél után jöttek 3X, de azóta nem. [...] Az első álomból megint felzavartak az ellenőrzéssel: 22 h. Ha éjfél után jönnek, már nem tudok elaludni, de most sikerült egykor. Addig olvastam.”60 Amit a legnehezebben viselnek, az a bezártság, azaz hogy nem hagyhatják el engedély nélkül a falut. Más sorstársaknál ez egészen tragikus történetekhez is vezet: „Z.-né elkésve mégis mehetett 24. ó.-ra. Temetést lekéste csak a gyászmisén lehetett. Apja 2 nap ott tartózkodást kapott, de ő is késve és nem lehetett felesége temetéHogyan tovább? A szabadulás híre többször felröppen, jön- nek-mennek a szóbeszédek. 1953 tavaszán indulnak az ismerősök közt a reményteli suttogások. Július végén azt hallják, hogy a tisztek mégsem szabadulnak, néhány nap múlva meg azt, hogy október végéig mindenki elmehet. Közben mindvégig próbálják intézni a Fonyódra való áttelepülést is (sikertelenül). Ellentmondásosak a híresztelések arról is, hogy visszamehetnek-e Pestre. Mégis, amikor valóban megérkezik a végzés, olyan felkészületlenül éri őket, hogy hirtelen azt sem tudják, mihez kezdjenek. Szinte ugyanaz a kapkodás, idegesség érződik belőle, mint a bevezetőben idézett cetliből. Tanulmányom zárásaként álljon itt teljes terjedelmében az a levél, amit 1953. augusztus 6-án írnak a szülők Ilonának. „Édes Babukám! Mától szabadok vagyunk! Őszintén szólva váratlanul ért bennünket és azt sem tudjuk hirtelen, mihez kezdjünk? Apu még itt akarna maradni a munka miatt, de nem érdemes. E héten hétfőn, kedden volt csak munka s most megint nincs. Igaz, hogy holnapra berendelték megint. Először úgy volt, hogy nem megyünk aztán, hogy jövő héten én megyek az állatokkal 2 hétre, hogy Tü.-nek segítsége legyen, de most itt volt Szilágyiné és ő ajánlja, hogy mindketten menjünk, mert apu megpróbálhat elhelyezkedni. Ma csak Bossay, öreg Zákány (kinek eredeti neve B.-vel kezdődik) és mi kaptuk meg az útilaput. Nekem elég sok kötés, horgolás is van, amit kénytelen leszek elvinni. 2 hét múlva visszajönnék csomagolni. Persze, amennyit lehet, vinnénk most velünk. Bizony nehéz helyzet ez, mikor megint nincs se Uo. (apa). eo Uo., 1953. március 11-én kelt levél. 59 Uo., 1953. február 21-én kelt levél. ei Uo., 1953. január 11-én kelt levél. 179
