Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése
azoknak az emlékeknek a papírra vetése, amelyek sikerekről szólnak, ám bizonyos esetekben ezeket is átszövik a pesszimista kommentárok, különösen adósságainak kifizetése miatti aggodalmai. Földjeinek esetleges elvesztésétől is retteg: „Életemben minden amiért lelkesedtem, megcsalt.” A gazdálkodáshoz való ragaszkodását mi sem jellemzi jobban, minthogy ez az egyetlen dolog, amiről részletesen megírja abban való csalódásának történetét: „A föld engem nagyon-nagyon becsapott. Most egyenesen el akar szökni. Most jöttem volna rendbe az adóságaimmal elmúlt ősszel. És hová jutottam? a bérletből ki kell mennem, viszont az adósságot nekem kell fizetnem ...” Ám a jövő gyötrő kilátástalan- ságát a boldog emlékek felmelegítésével próbálja ellensúlyozni : „Szombat este jöttek Meránéktól felvirágozott kocsikkal a hónaposok(P) és vasárnap dut. mentek vissza nótaszóval, virágosán. Mindég néztük Patyika integetett nekik ők nevetve vissza. De sok-sok kedves emlék, talán soha nem jön vissza. Pár napig nem bántott a honvágy és most megrohant megint esőstől.” A fenti bejegyzések miden valószínűség szerint a délelőtti órákban keletkeztek, ám délután egy órakor ismét tollat ragadott, s ekkor jegyzi le a napló egyik kulcsmondatát: „írok mert muszály, ez gyógyít, ez enyhíti fájdalmamat.” Nyilvánvaló, hogy az emlékek visszaidézése, gondolatainak, érzéseinek nyelvi formába öntése, egyáltalán az írás mint tevékenység felszabadító, pozitív hatással volt rá; ez húzódik meg az egyre hosszabbá váló bejegyzések mögött. A tetszőlegesen szelektált tematikájú visszaemlékezések lehetőséget adtak számára, hogy újragondolja életét, élményeit, átstrukturálja gondolatait, így erősítve meg identitását. A leírt visszaemlékezés- töredékek hierarchiára utalnak, hiszen csak a számára bizonyos szempontból aktuálisan fontos témákat vetette papírra, így teremtve meg önmaga számára önkifejezésének a fogolytábor körülményei között egyetlen őszinte közegét, s menekülve el a jelennel szemben álló ellenvilágba. A múlt esetleges negatív élményeit csak érintőlegesen tárgyalja, jóval részletesebben emlékezve meg egykori sikereiről, eredményeiről, ezt igazolja az első hosszú visszaemlékezés első része is: „Visszagondolok arra az időre amikor már Teréziában felépítettem az új cselédlakásokat. Külön konyha-külön kamra, padlás. - A kosokat az állam vásárolta meg tőlem, gyapjúm a legjobb árat érte el. A magkocákat akkor emeltem 50-re. A fehér marhák törzskönyvezve 300 hold jó őszi vetés - és akkor mindent átadni mindenről lemondani amikért dolgoztam éveken át. Kis Mártám Te is megsirattad Teréziát. Nyanya szobájában vacsoráztunk egy este, amikor szóba került hogy nem megyünk többet Teréziába. Mártus- kám hangosan felsírt. Azután jöttek a föld eladások. A határ mindég kisebb-kevesebb. Fokozatos leépítések. Ilona tartotta bennem a lelket. Lassan megnyugodtam. Lóállományom a katonai bizottság előtt »szimpatikus« lett. Vásárokon a legjobb árakat értem el az 1-2 éves mustra csikóimmal. Évek múlva is megállított egy-egy idegen gazda a környéki vásárokon és megdicsért hogy jó csikót adtam el neki. Végre már a sertés állományom is egyenesbe került. 12 drb. Tenyésztésre kiválasztott 1V2 éves 154
