Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése

mélytelenséget tükröző esetekben mindig csak az új információk puszta papírra vetéséről van szó, addig a hosszabb bejegyzésekben többször van visszacsatolás arra vonatkozólag, hogy miképpen hat a naplóíróra az új hír; pl.: „Május 16... A faluból felvételezők hozták azt a hírt, hogy 11 napig útzárlat lesz amerikai csapatok felvonulása miatt 25-én jár le az út használati tilalom tehát addig hiába is reménykedünk nem lesz hazatérés.” Aktivitását, a külvilág történései iránti érdeklődését a későbbi napokban is megtartja, s jól láthatóan ekkor még kedvét leli abban, hogy családja társaságában olyan nyelvi konstrukciókat vessen papírra, amelyekkel részletesen lefesti a tábor kezdetben érdekesnek tűnő mindennapjait: „Május 12. Szombat ... Az apróságok az időjárás szerint kint vagy napozóban az előttük folyó kis erecskébe tapickolnak hidat építenek és malmot vízimalmot csinálnak vagy pedig irtózatos sáros cipőben rémes piszkos dolgokat hordanak be, egy szál alig használt cigarettapapírtól kezdve a patkó vasig, acélsisaktól a rossz seprűig. Csuda nagy a kereső kedvük és nagyon büszkék és boldogok, ha valami olyat találnak nagy ritkán, aminek hasznát tudjuk venni.” A két - passzív és aktív - szövegtípus közötti különbség a jelzők számában is tükröződik. Ezeket az író a szöveg színesítéséhez használja fel, az előbbi rövidke idézetben például nyolc különféle jelző - kis, irtózatos, sáros, rémes, piszkos, rossz, csuda,

13 így a népneveket nem számolva, csupán a következő jelzők tűnnek lel: hideg (háromszor fordul elő), kilátástalan, gyors, idegen, flektiphus gyanús.

U A többi visszaemlékezésre is érvényes a pozitív

nagy-is szerepel. A naplóírás legpasszívabb időszakaiból származó szövegekben több napi bejegyzésben együttesen sem fordul elő ennyi eltérő jelző, s a periódus örömte- lenségét, kopárságát jól mutatja, hogy alig található bennük alárendelt mondatrész.13

Az emlékek írásba foglalásakor - első alkalommal június 10-én — részint saját perspektívájából írja le az egykori eseményeket, más esetekben, amikor általában nem ő áll az elbeszélés középpontjában, hanem más személyek, a történet elbeszélőjeként tekint vissza. A visszaemlékezésekben használt jelzők szöges ellentétben állnak a korábban tárgyalt passzív korszak elbeszéléseivel, sőt a napi eseményekre vonatkozó bejegyzésekkel is. Az emlékek verbalizálá- sakor burjánzanak a pozitív töltetű jelzők, amelyek az aktuális jelen idősíkján játszódó események alkalmával viszont teljesen hiányoznak. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy az első hosszú visszaemlékezésben, amelyet az új füzet beszerzését követően a második napon, június 17-én vetett papírra, különféle összetételekben a jó nyolcszor, a szép négyszer, a kedves pedig háromszor fordul elő.14 Markánsan szemben áll egymással a passzív, negatív jelen az aktív, pozitív múlttal, így a jelenre vonatkozó elbeszélésrészben alig van szó az író individuális cselekedeteiről, ellentétben a múlttal, amikor kifejezetten erre helyezi a hangsúlyt. A visszaemlékezéseket tartalmazó bejegyzések időkezelése meglehetősen

töltetű szavak gyakori előfordulása. Június 19. Jó [4], jobb [2]; Július 22. remek [6], jó [4], jobb [2]; július, 24. kedves [2]; augusztus 2. Jó [4] szép [3] kedves [3],

147