Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése

egyenetlen, így bizonyos esetekben az idősíkok megfordulnak, s a jelen történéseinek egy részét múlt időben beszéli el, míg a múltbeli történések egy részét már jelen időben írja le: „Az éjjel 3-6-ig míg szolgálatban voltam volt időm egyedül a folyosón gondolkodni a köröstarcsai hajnalról. A gyerekeket betakartam, mind lerúgta a takarót, Ilonám szólt hogy miért kelek olyan korán úgyis esik az eső, nincs dolog, legalább ha széjjel nézek jöjjek vissza. Sándor jött a kulcsokért amikor kinyitottam az ajtót. Mindenről harmatként csepegett az eső. Bolongattak a fák, bokrok köszönték a hűvös esőt. Már Tusikám is fent csoszog. Sürgős megy a valahovába. Az istállóba kezdődik a fejés. Jóízűen ropogtatják tehé- neim a rozsos bükkönyt. Kint ahogy kiléptem a vetések közé egy nyúl szaladt be a már kalászoló búza közé nyomban utána egy fácán kakas dürrögött fel ugyanonnan és repült a cifra kert fái közé.” A szerző többnyire átélő narratívát alkot, így a múltban játszódó eseményekről mindvégig jelen idejű elbeszélésben emlékezik meg: „Én már szaladok a városházára megtudni Braun fuvaros melyik kocsisa visz bennünket. Megvárom míg befog és hazavitetem magam.” Ebben gyakoriak a leírások, a szerző láthatóan kedvét leli abban, hogy

is Az idősíkokat és a napi bejegyzések hosszát ábrázoló diagramból az is leolvasható, hogy az orosz hadifogságban a csak jelenre vonatkozó feljegyzések mennyisége erősen visszaesik.

16 László: I. m„ 32. old.

íz Péley Bernadette: A pszichoanalitikus modell és a narratív pszichológia. In: Szerdahelyi E. (szerk.): Konfliktus, hiány, trauma. A pszichoanalitikus elmélet és technika időszerű kérdései. Animula,

egykori környezetét többé-kevésbé részletesebben fesse le, így is segítve az eseményeknek a narratívába ágyazott újraélését. A jelentől való elfordulását16 mutatja, hogy az orosz hadifogságáról szóló leírások sem magával a hadifogolytáborral foglalkoznak, hanem a jelen más aspektusaira (pl. időjárásra) vonatkoznak. A múlt eseményei koherens történetek, amelyek mindegyike pozitív, a szerző számára jelentéssel bíró élmény16. Ez két dologból látható: egyrészt a visszaemlékezéseknél többször egyfajta érzelmi viszonyt jelöl17, másrészt a szerző életének egyes korábbi szakaszait, eseményeit is értékeli: pl. „Legkedvesebb emlékeim egyike”; „Nyópapa látogatása minállunk.” Az idő korábban tárgyalt privát tagolása miatt (születés- és névnapok), illetve a mezőgazdasági munkálatok éves rendjéből adódóan, a napló időbeli perspektívája többször fordul a jövő felé. Ezekben a bejegyzésekben hangsúlyozottan jelen van egy egyoldalú kommunikáció lenyomata, ami azt jelenti, hogy a szerző a napló mögött mindvégig egy megcélzott közösséget (család) vagy egyént lát (házastárs, gyerek), s a naplóírásra mint a velük folytatott beszédre, kommunikációra, a verbális kommunikáció egyik fajtájára tekint. Az 1944 novemberi bejegyzésben, amelyet újabb

Budapest, 2002.187-192. old. is Július 30.: Márta lányának névnapja, augusztus 18.: feleségének, Ilonának a névnapja. A saját aktuális helyzetének stabilitását jól mutatja, hogy a napló vége felé már nem tartotta fontosnak, hogy hosszan Írjon lányának névnapjára, s így meneküljön a jelen elől, mert már biztató jelei voltak a hazamenetelnek. Csupán ennyit jegyzett fel: „Augusztus 21. Kedd. Kis Mártám születés napja, Isten éltesse!"

148