Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Géra Eleonóra: "Kérd[d] az Urat, hogy tegyen téged végre igazán kicsivé és szerénnyé!"
sárnapot itt tulajdonképpen még nem is éltem át, mert az elsőn érkeztem, és a másodikon ágyban voltam,18 Még nem tudom, hogy ilyenkor mi a dolgom, de azt tudom, hogy nem szabad azt tennem, amit akarok. Be kell vallanom, ez gyakran igazán nehezemre esik. Nagyon szeretnék több levelet írni, mert csak akkor remélhetek választ is. Néha szeretnék valamit olvasni és készülni a közeledő vizsgára, de még a nekünk feladott bibliamondásokat és a katekizmus kérdéseit is munka közben kell megta- nulnunk. Igazán másképpen képzeltem el ezt az intézetet, de mindezt el kell fogadnom, és ahogy múlik az idő, ezt mindig nagyobb örömmel meg is fogom tenni. Ha nekünk valami nagyon nehezünkre esik, akkor a diakonisszák énekére kell gondolnunk és Isten segítségével legyőzzük a nehézségeket,19 Még többet kívánsz az utazásunkról hallani, azt hittem, már mindent megírtam, ami Bécsben történt. Abban a fogadóban szálltunk meg, aminek a nevét felírtad, egyébként is mindenben az utasításaidat követtem. A fogadóba érkezésünk után megtisztálkodtunk, ettünk és egy lóvontatta omnibuszon bementünk a Szent István térre. Megte20 kintettük a templomot, részt vettünk egy misén. Mindketten el voltunk ragadtatva, nekem különösem az egyik oldalhajóban látott nagy szobor tetszett, de már nem tudnám megmondani, kit ábrázolt. Egy kis sétát tettünk Becs utcáin, megnéztük a kirakatokat, amelyeket nem találtam olyan szépeknek mint a pestieketM (1863. június 26.) 18 A dőlt betűvel szedett idézetek Bodoky Richárd Jövevények és vándorok címet viselő kötetében megjelent fordításainak újraközlései. Bodoky II.: I. m., 30-32. old.; A többi forrásrészlet a tanulmány szerzőjének fordítása. Külön köszönet Julianne Brandtnak és dr. Csanády Andrásné dr. A növendékek az időnként kínálkozó üres perceikben - többnyire ha gyengélkedtek vagy éjszakai ügyeletben voltak - az otthonról érkezett leveleket olvasgatták. A levélszövegek sok mindent elárulnak az olvasónak. Például következtetéseket vonhatunk le az egyes családtagok között fennálló kapcsolatról, de akár a kor levélírá- si-olvasási szokásait is elemezhetjük. A leveleket, a címzett személyétől függetlenül, általában az egész család elolvasta, a közeli barátoknak pedig részleteket olvastak fel belőlük. Ha valaki előtt titokban akartak valamit tartani, akkor külön jelezték a levélben, hogy azt kinek ne adják át. A kifejezetten leíró jellegű, személyes információt alig tartalmazó levelek valószínűleg szélesebb közönség számára készültek. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy az első időkben, illetve később Hermine bejrúti diakonisszaszolgálata alatt született a legtöbb ilyen típusú iromány. A Bejrútból érkező leveleket például Hermine kolléganői, a pesti Bethesda kórházban dolgozó diakonisszák is rendszeresen olvasták. Theodor egy alkalommal csak átfutotta húga levelét, majd odaadta a diakonisszáknak, akik viszont alaposan félreértették Hermine humoros megjegyzését arról, hogy az egyik testvér magyarul tanul a kórházban kezelt huszártól.22 A levél átadása mögött a pesti diakonisszák valamiféle célzatosságot sejtettek, és attól tartottak, Bodoky Ágnesnek a fordítások lektorálásáért. 19 Bodoky II.: I. m., 32. old. 20 Uo., 30. old. 21 Uo. 22 BFL XIII.42. Biberauer-Bodoky gyűjtemény. Hermine Theodorhoz és Marie-hoz. 1866. október 19. 128
