Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Géra Eleonóra: "Kérd[d] az Urat, hogy tegyen téged végre igazán kicsivé és szerénnyé!"
adták át a növendékeknek, s intézményeiben mindenütt a legnagyobb tisztaság és fegyelem uralkodott. A teológiai oktatásban részesült, szigorú szabályok szerint szervezett közösségekben élő diakonisszák, szakítva a középkorban gyökerező hagyományokkal, a lelkész igazi segítőtársaivá léptek elő. Ezzel egy- időben, illetve ennek következtében lassanként a női természet egyházi megítélése is módosult. Az Újszövetség újraértelmezése szerint férfi és nő egyenlő értékű, ám nem egyforma. Jézus embersorba emelte a nőt és lelki vonatkozásban eltörölte a nemeket elválasztó végső különbségeket, mint evilági dolgokat. Elismerték, hogy a megfelelő nevelésben részesült, tanult nő bizonyos szerepekben - betegápolás, gyermeknevelés -jobb eredményeket érhet el férfi társainál.8 Johann Hinrich Wiehern, a belmisszió atyja és a férfi diakónia alapítója Wittembergben, 1848-ban tartott nagy hatású beszédében külön kiemelte a nők szerepének fontosságát a belmisszióban, név szerint említést tett segítőjéről, Amalie Sivekingről, illetve Elisabeth Freyről.9 A Biberauer család gyökerei, letelepedése Pesten A kőszegi születésű Michael Biberauer (1791-1858) evangélikus lelkész nevéhez fűződik a grazi protestáns gyülekezet több 8 Bodoky Richárd: Anyaházi diakónia az egyházban. Budapest, 1942. 31., 35. old. 9 Wiehern, Johann Hinrich: Die Rede aut dem Wittemberger Kirchentag. In:AusgewMe Schriften. Band I. Hrg.: Karl Janssen. Güntersloh, 1956.118. old. 10 Michael édesapja, Jacobus Biberauer modori mint kétszáz év után - a katolikusok folyamatos tiltakozása ellenére - történő újjászervezése.10 A gyülekezetben több protestáns irányzat hívei is képviseltették magukat, a svájci reformátusoktól, a porosz protestáns uniótól és a német evangélikusoktól kezdve egészen a különféle angolszász kegyes irányzatokig. Michael Biberauer baráti kapcsolatot ápolt az evangélikus kegyesség több magyarországi képviselőjével — egykori iskolatársaival a Soproni Evangélikus Líceumból -, igy Matthias Haubnerrel és Gottlieb August Wimmerrel.11 Michael Biberauer és a pápai Marie Wilhelmine Wels 1828-ban kötött házasságából négy gyermek született: Theodor (1829), Sophie (1831), Auguste (1833) és Hermine (1844). Harminchét évi szolgálatot követően, 1858-ban betegsége folytán leköszönt hivataláról, s feleségével és hajadon leányaival szülővárosába vonult vissza. A grazi lelkész egyetlen fiát, az ifjú vasúti mérnök Theodor Biberauert 1853 augusztusában helyezték át Pestre, ahol a Délkeleti Vasúttársaság cegléd-kiskunfél- egyházi vonalának kiépítésében működött közre. Életét alapvetően változtatta meg az az 1853-ban elnyert szakmai ösztöndíj, melynek során jobban megismerkedett a Skót Szabad Egyházból kiinduló, a protestáns egyházak belső megújulásáért küzdő Evangéliumi Szövetség (Evangelical Alii- 1? ance) munkájával. lelkészcsaládból származott, édesanyja a nemescsói evangélikus artikuláris helyhez tartozott, ahol nagy hagyománya volt a kegyességnek. Bodoky I.: I. m., 27. old., 32. old. h Bodoky I.: I. m., 60. old. 12 Bodoky I.: I. m., 136., 141., 181. old. 124
