Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Géra Eleonóra: "Kérd[d] az Urat, hogy tegyen téged végre igazán kicsivé és szerénnyé!"
évszázadban Jacob Philip Spener3 (1635-1705) arra szólította fel a keresztény felekezeteket, hogy a dogmatikai viták helyett inkább a jótékonykodásban versengjenek egymással. A felvilágosodás és a racionalizmus térhódítása megváltoztatta az emberek valláshoz, egyházhoz fűződő viszonyát. A korszak teológiai irányzata inkább az elméleti, a laikusok számára átláthatatlan dogmatikai vitáknak kedvezett. A gazdasági-társadalmi változások következtében a városokban egyre nagyobb tömegben gyűltek össze az ellátatlan szerencsétlenek, akik egyre jobban elszakadtak a vallástól. Az egyházak és az állam számára nagy kihívást jelentett ezeknek az egyéneknek az „újratérítése” és „fegyelmezése” a Biblia segítségével. A vallástól elszakadt tömegek megmentését tűzte ki céljául a német és angolszász gyökerekből kibontakozó pietizmus, mely a reformáció óta a protestantizmus legjelentősebb vallási mozgalmává nőtte magát ki.4 A 19. század elején a napóleoni háborúk, a nagy járványok és az éhínségek megrendítették a felvilágosodás által hirdetett józan ész mindenhatóságába vetett hitet. Később a szabadelvűség térhódítása, illetve az ennek tulajdonított negatív gazdasági hatások adtak újabb lendületet az egyház belső megújulását sürgető mozgalmaknak. 3 A pietizmus atyjának is nevezett Spener nevéhez fűződik a pietizmus mint vallási megújulási mozgalom elindítása a lutheránus egyházban, 1675-ben megjelent művét (Pia Desideria) a pietizmus programadó iratának tekintik. Lásd Wallmann, Johannes: A pietizmus. Budapest, 2000. 48-74. old. 4 Wallmann I. m. 12-13. old. 5 Wallmann, Johannes : Kirchengeschichte Először a neopictizmus, majd a belmisszió bontakozott ki. A hivatalos egyház liberális gondolkodású képviselői munkájuk bírálatának érezték, egyházuk elleni támadásként értelmezték a belső megújulást sürgető mozgalmakat, így az alapokat gyakran egyesületi keretek között tették le. A hagyomány szerint az új irányzat Johann Hinrich Wicherntől kapta a belmisszió (Innere Mission) nevet. Az új vallási mozgalom német területen a névadó Wiehern (1808-1881), Friedrich von Bodelschwing (1813-1910) és Theodor Fliedner munkássága nyomán teljesedett ki, akik kiterjedt eszmei-intézményi háttér megteremtésével járultak hozzá a belmisszió gyors európai térhódításához. Látványos eredményeiket német területen a hivatalos egyház és általában az uralkodók is elismerték, így az eredeti elképzelésnek megfelelően a belmisszió lassanként a protestáns egyházak programjává lett.5 A nők természetének és szerepének megítélése a 19. század folyamán érzékelhetően megváltozott. A század első harmadában főleg Angliában és Hollandiában alakultak meg az első szeretetmunkát végző női közösségek. A nőegyletek szegénygondozást, betegápolást, árvák nevelését vállalták, s a pietizmus szellemében az erkölcsök nemesítését munkával, hasznos tevéDeutschiands seit der Reformation. Tübingen, 2006. 229-236. old.; Horváth Jenő: A belmisszió lényege. A belmisszió református teológiai alapvetése. Kolozsvár, 1948. 8. old., 19-20. old.; Hennig, M. P.: J. H. Wiehern als Herold der Inneren Mission. In: D. Job. Hinr. Wicherns Lebenswerk in seiner Bedeutung für das deutsche Volk. Hrg.: Hennig, P. M. Hamburg, 1908.142. old. 122
