Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Géra Eleonóra: "Kérd[d] az Urat, hogy tegyen téged végre igazán kicsivé és szerénnyé!"
„Kérd [d] az Urat, hogy tegyen téged végre igazán kicsivé és szerénnyé!” Protestáns vallásos érzület, női szerepek, család a 19. században GÉRA ELEONÓRA A történésznek ritkán nyílik lehetősége arra, hogy betekintést nyerjen az elmúlt századokban élt emberek családi életének apró örömeibe, konfliktusaiba, megismerhesse bizalmasaikhoz címzett, őket foglalkoztató legtitkosabb gondolataikat. Különösen igaz ez a különféle kegyes vallásos mozgalmak híveivel kapcsolatban. A szigorú vallásos irányzatok követőinek vezéralakjai elsősorban kérlelhetetlensé- gük, kíméletlen kritikai észrevételeik miatt többnyire már saját kortársaikból is szélsőséges érzelmi reakciókat váltottak ki. Az ellenük irányuló, gyakran kifejezetten személyeskedő hangvételű megnyilvánulások érveléséhez szervesen hozzátartozott a másik fél vallási hovatartozásának kérdése. Puritán egyszerűségük pedig sokak szemében önteltségnek tűnt. A helyzet azóta sem sokat változott: a kegyes életmódot választó személyeket vagy hibátlan „protestáns szentekként” ábrázolják, vagy elvakult szemforgatókként, akik a nevelés álcája alatt internátusaikban kisgyermekeket kínoztak, ők maguk pedig titokban gondtalan életet éltek. A tanulmányban szereplő Theodor Biberauer legjobb barátját, dr. Bakody Tivadar homeopata orvost például a következő szavakkal jellemezte egyik szakmai riválisa: „Rendkívül eszes, elmés, szarkasztikus. Sima, mint az angolna s kétszínű, mint egy igazi luteránus. Szemben édes szavú, a hátad mögött ful- lánkos. Allűrjei színpadiasak, orgánuma gyönyörű, minden változatra képes. Rendkívüli színész veszett el benne. Mint ilyen: világhírű lehetett volna. [...] Ha izgatja, vagy bosszantja valami: szeme szikrákat hány s úgy bömböl, mint a sivatag oroszlánja. Minden ízét a nagyzás hóbortja domi120
